A Mitrohin-archívum felfedte az izraeli KGB-seket

Az oroszoknak már az ötvenes években sikerült beépülniük a zsidó állam legmagasabb szintjeire.

A KGB felhasználta más szocialista országok beépített embereit is, például harminchat olyan zsidótól is információkat gyűjtött, aki 1947 és 1950 között Bulgáriából vándorolt Palesztinába, illetve Izraelbe. Egyikük Hájim Veicmann, Izrael első államfőjének titkárságán talált munkát – és onnan jelentett.

Egy másik bolgár-szovjet ügynök, Slomo Smali az izraeli kommunista párt ötvenes évekbeli központi bizottságának egyik tagja, főtitkárának barátja volt, és mellesleg egészen 1975-ig dolgozott a KGB-nek is. Egy lengyel ügynök, Lucian Levi beépült az izraeli belbiztonsági szervezetbe, a Sin Bétbe, de ő hét évig tudta csak informálni a szovjeteket, mert 1957-ben lebukott.

A szocialista országok Románia kivételével 1967-ben, a hatnapos háború után megszüntették diplomáciai kapcsolataikat Izraellel, ami súlyos csapást okozott a KGB-nek, mert ügynökei jelentős részével megszakadt a kapcsolata.

A kérdés annyira fontos volt Jurij Andropovnak, a KGB akkori vezetőjének, hogy 1970-ben a Mitrohin-archívum szerint utasítást adott a legjobban felkészített, úgynevezett TN ügynökök bevetésére. A különleges akciócsoportnak egyszerre öt emberét irányították át Izraelbe, hogy újraépítsék a kapcsolatokat az alvó helyi ügynökökkel.

Egy véletlen miatt azonban 1973-ban a vezetőjük lebukott, tizennégy évre ítélték, de egy év múlva egy fogolycsere keretében visszakerült Moszkvába. A Sin Bétnél azt tervezték, hogy nyomon követik, és általa leleplezik az izraeli ügynököket, azonban váratlanul azonnali letartóztatására kaptak parancsot, amit minden bizonnyal a cikkben csak fedőnevén említett KGB-ügynök, Malinka intézett a háttérből, aki a Sin Bét igen magas rangú vezetőjeként dolgozott Moszkvának. Őt soha nem ítélték el, és néhány éve elhunyt.

A KGB külföldiek beszervezésére is kihasználta Izraelt. Tel-Avivban lett ügynök többek közt Rosario Castellanos mexikói nagykövet, Carlos Diemer chilei nagykövet és Adrian Olejnyikov orosz kispap, a jelenlegi szentpétervári püspök.

Az archívum szerint az 1971 és 1973 között Izraelbe vándorolt százezer szovjet zsidó közül is sokakat beszerveztek. A Sin Bét szakértői három csoportra osztották az ekkor érkezett ügynököket: egy részük azonnal jelentkezett a Sin Bétnél, egy részükkel a KGB nem lépett kapcsolatba később, egy részük pedig jelenteni kezdett. Közülük sokan lebuktak, de sokak szerepére máig nem derült fény.

A lebukott bevándorlók között volt olyan mérnök, aki a Merkava tank kifejlesztésén dolgozott, volt, aki a Lavi repülőgép kialakításában talált kettős munkát, s közéjük tartozik például az izraeli asztalitenisz-válogatott vezetője, Alekszander Radelisz is.

A leleplezett ügynököket a Sin Bét általában megpróbálta rávenni, hogy kettős ügynökké váljanak, és hamis információkkal tévesszék meg a szovjeteket. Két ilyen ügynök segítségével sikerült lebuktatni 1981-ben a KGB egyik legfontosabb emberét, Markusz Klinberget, aki az izraeli biológiai kutatóintézet titkos kutatásairól szállította a híreket Moszkvának, amiért később húsz év börtönbüntetésre ítélték.

A Mitrohin-aktákból az is kiderült, hogy ő különösen fontos lehetett, mert a KGB egyik akkori vezetője, Vlagyimir Putyin megpróbálta fogolycserével értékes lebukott izraeliekre váltani, de erőfeszítése nem járt sikerrel.