Globális lázadás és globális rendetlenség

Milyen úton oldható fel a forradalmi helyzet?

Gyorsan változó világunk megértése, a jövő körvonalainak felrajzolása a 12 éves fennállása alatt az immár nemzetközi hírűvé vált elemzőközpont, a Valdaj-klub idei találkozójának fő témája. A harmadik éve a globális folyamatokra koncentráló klub munkájában ez idő alatt 63 ország több mint ezer kutatója vett részt, s a most ismét Szocsiban gyülekezők kétharmadát is külföldi elemzők, újságírók és közéleti személyiségek teszik ki. A találkozó vendégei között van Ausztria korábbi elnöke, Heinz Fischer, Finnország exállamfője, Tarja Halonen, Dél-Afrika volt elnöke, Thabo Mbeki, a volt ausztrál kormányfő, Kevin Rudd és az osztrák exkancellár, Wolfgang Schüssel is.

Mint a klub elemzőinek vitaindítónak szánt jelentése megállapítja, az átalakulás sebessége mindenekelőtt a történések hasonló gyorsaságú és globális értelmezését kívánja. A Valdaj tudományos igazgatója, Fjodor Lukjanov még az idei találkozót beharangozó sajtótájékoztatón felhívta a figyelmet a globális megközelítés fontosságára. Már csak azért is, mert a jelenségek önmagukban, szeparáltan nem értelmezhetők. A politikai folyamatokról például nem lehet beszélni a gazdaság, Eurázsiáról Európa vagy a migrációról a klímaváltozás nélkül. A politológus mindezt kiegészítve rámutatott arra is, hogy az Európai Unión, az Egyesült Államokon, Kínán vagy az Oroszországon belül zajló folyamatok nélkül sem lehet megérteni a hidegháború befejeződése utáni világot.

A sokszor veszélyes változások eredője a Globális lázadás, globális rend címmel készült vitaindító szerint sokrétű, s a politikai, gazdasági, szociális és kulturális egymásra hatása nélkül nem érthető meg. Éppen ezért kell az okok keresésekor odafigyelni arra, miként hatnak egymásra mai világunk különböző elemei. Az európai politikai hangulat jobbra tolódása vagy a brexit csakis így értelmezhetők. A jelentés egy elemet mégis kiemel a sorból, mégpedig a folyamatokra nagy hatással lévő kommunikációt. Mint rámutat, az információk tömege, sokrétűsége és gyorsasága emberek százmillióit szippantja be a politikába, s teszi ezáltal a korábbiaknál érzékenyebbé a világban kialakult helyzetet. Ezzel kapcsolatban a tanulmány készítői felhívják a figyelmet arra is, hogy az említettekkel összefüggésben ugrásszerűen nőtt a manipulátorok száma, szélesedtek ki lehetőségeik, így a tömegeket manapság minden eddiginél könnyebben lehet befolyásolni.

A vitaindító párhuzamot von az 1968-ban történtek és napjaink változásai között. Ahogy ’68 lényegében a háború után született generáció lázadásaként írható le, úgy most széles rétegeket egy másik, a hidegháború után kialakult rend nem elégít ki. A nem a Nyugathoz sorolható, e játékszabályok kialakításából kimaradt államok a jelenlegi berendezkedést igazságtalannak tartják, míg a vezető országok társadalmai elutasítják az elmúlt két évtized politikájáért felelős elitet. A helyzet tehát a lenini értelmezésben forradalmi, hiszen a fent lévők már képtelenek az eddig megszokott módon uralkodni, míg a tömegek elutasítják az elit által ajánlott életet. A kérdés csak az, hogy ez a globális rendetlenségként körülírható helyzet evolúció útján vagy revolúcióval oldódik-e fel? A jelentés készítői optimisták, s emlékeztetnek arra, hogy 1968-at hét évvel az Európát stabilizáló helsinki záróokmány követte.