Már a Simpson család is Vlagyimir Putyinnal riogat

Az orosz elnök a gonosz megtestesítője a rajzfilmben.

Az amerikai kisembert megtestesítő Homer Simpson a szavazókörben sorban állva elegyedik beszédbe egy másik választóval. Homer Clinton mellett érvelve bizonygatja, hogy nem a csapodár férjre, hanem a nőre szavaz, s nem arra, akinek a saját lánya tetszik. Az ismeretlent ezzel szemben az lelkesíti, hogy Trump sikeres, „soha” nem alszik, és nem fizet adót. A két jelölt kampányát kifigurázó jelenet betetőzéseként a „republikánus” elszólja magát, s a milliárdos szlogen­jének – Make America Great Again! – parafrázisával végső érvként kijelenti, hogy Trump „ismét naggyá teszi Oroszországot”. Homer erre ráveti magát a férfira, lerántja róla a maszkot, s kiderül, hogy az illető maga Pu­tyin. Az elnök ezután bemegy a választófülkébe, ahonnan a nyugati sajtóban előszeretettel felemlegetett meztelen felsőtesttel lovagol ki. A listán nem szereplő, így szavazati jogát érvényesíteni nem tudó, felháborodott Homert közben azzal nyugtatja, hogy ne izguljon, az eredményt hackerei már elrendezték, így Trump 102 százalékkal győz, majd a jelenlegi világpolitikai helyzetben sokakat megrettentő „az üzlet az üzlet” szlogennel búcsúzik.

A legnagyobb videómegosztón már előzetesen is megjelent filmrészlet egyrészről kifigurázza az amerikai hatalomnak és Clinton stábjának a félelmeit, másrészt rögzíti Trumpnak a többség szemében zavaró állítólagos oroszbarátságát. Ha azonban a filmet kivesszük az amerikai kampány kontextusából, akkor az a globális trendeket erősítve újabb bizonyítéka a nyugati kultúrában élő fals Putyin-képnek. A társadalmak egyik szegmensében az orosz elnök az elfáradt nyugati elitekkel szembeni alternatívaként, a kettős beszéd lelepleződésének és groteszk módon a valójában nagyobb és szélesebb demokrácia megtestesítőjeként jelenik meg. A fősodorban Putyin – részben az alternatívától megrettenve – ugyanakkor a befolyását mindenhova kiterjesztő szinte mindenható erő, az abszolút gonosz leképeződése. Az atlantista sztereotípiák, a lejáratás szélsőséges megjelenítése például egy lengyel rajzfilm, amelyben az orosz családot azért fejezi le a „KGB”, mert az otthonukból hiányzik Putyin mellszobra. Az utóbbi időben egyébként maga az amerikai kampány igazolja a leglátványosabban, hogy a nyugati politikusok lassan minden őket ért kellemetlen fordulatban orosz szálat vélnek felfedezni. Abban azonban még az orosz birodalmi gondolkodás legelvakultabb hívei sem hisznek, hogy Moszkva képes lenne elősegíteni Trump győzelmét s ezzel aláásni az amerikai demokráciát. A jelenség parabolizálása ellenére ezt sugallja sokaknak a Simpson család legújabb epizódja, amelyet paradox, ám e kampányban nem meglepő módon épp a republikánusok csatornája, a Fox mutat be. Az orosz néző pedig mindezt látva csak felsóhajtva elábrándozik: „Bárcsak ilyen hatalmasak lennénk!”

Rettegett

A liberális értelmiség fanyalgása közepette az oroszországi Orjolban felavatták az ország Rettegett Ivánról készült első szobrát. Az ünnepségen a terület kormányzója a kegyetlenkedéseiről ismert, ellentmondásos megítélésű 16. századbeli cárt az orosz elnökhöz hasonlította. Vagyim Potomszkij úgy fogalmazott, „olyan nagy és erős elnökünk van, aki rákényszerítette a világot Oroszország tiszteletére, ahogy ezt Rettegett Iván is tette saját korában”. Mint kifejtette, IV. Iván az az ember volt, aki megőrizte az oroszoknak a pravoszláv hitet és nem engedett be senkit az orosz területekre. (MN)