Megőrülnek a krími igazságosztóért

Natalja Poklonszkaját imádják a japánok, és utaznak rá az orosz liberálisok.

Ha a mindenki és mindenek fölött álló Vlagyimir Putyint nem számoljuk, akkor a világháló legnagyobb orosz sztárja ma kétségkívül Natalja Poklonszkaja. A krími főügyészből a dumába repített, 36 éves, dekoratív, kilencesztendős lányát egyedül nevelő hölgyért bolondulnak a japánok, az ismertséget meghozó első sajtótájékoztatóját tízmillióan nézték meg az első számú videómegosztón, a közösségi portálokon virtuális rajongói klubok sora alakul, jellemző módon még a Moszkvával finoman szólva nem szimpatizáló lengyelek is létrehoztak egyet. Számítógépes játék szereplője, dalt írtak róla, fotóit tömegesen osztják meg, a róla készült legismertebb, egy Enjoykin nevű felhasználóhoz köthető montázs pedig már 15 milliós megtekintésnél tart. Oroszországban és Ukrajnában különböző előjellel, de kiemelt figyelem kíséri minden lépését, sokszor meghökkentő eszmefuttatásai már nemcsak a világháló közönsége, de a politológusok körében is vitákat gerjesztenek, a napokban pedig az a rövid videó futott végig a neten, amikor képviselői irodájában a francia politika ifjú csillagával, Marion Maréchal-Le Pennel találkozik.

A Luhanszk környékén született Poklonszkaja tízéves korában, még éppen a Szovjetunió felbomlása előtt költözött családjával a Krímbe. A lakóhelyén, Jevpatorijában, a Harkovi Egyetem kihelyezett tagozatán szerzett jogi diploma után előbb szűkebb pátriájában, majd az országos főügyészségen is gyorsan lépkedett előre a ranglétrán. A Majdan és a hatalomátvétel tehát Kijevben érte, s nem tudott megbékélni a tomboló nacionalizmussal. Beadta felmondását, amelyet azzal indokolt, hogy nem képes olyan országot szolgálni, amelyet banditák irányítanak. Főnöke nyugtatta, s azt javasolta, vegyen ki szabadságot, s gondolja át a dolgot. Poklonszkaja hazautazott szüleihez a Krímbe, ahol ekkor már a félsziget státusáról döntő referendum előkészületei zajlottak. Az ügyésznő bármilyen segítséget felajánlott, csak hogy ne ismétlődjenek meg a Krímben is a kijevi események. Miután három férfi is visszautasította a posztot, nem sokkal később kinevezték főügyésznek, amire ugyancsak megorroltak Kijevben. Előbb kizárták az ügyészség kötelékéből, majd erőszakos hatalomátvételben való részvétel vádjával körözést adtak ki ellene, végül feltették a beutazási szankciókkal sújtottak listájára.

Krími főügyészként tartott első, 5 perc 43 másodperces sajtóértekezlete azonban rögtön meghozta számára a világhírt. A törékeny, babaarcú, ugyanakkor szigorúnak látszani akaró, egyenruhás szláv szépség már önmagában felkeltette az érdeklődést, ráadásul a videómegosztóra feltett felvételben talán a kifejező tekintete miatt egy japán rögtön meglátta az animék potenciális hősét. A közösségi háló szláv szegmensében inkább az arcsérülése miatt sajátos beszédmodorával, a fogai között kipréselt szavakkal, s egy-egy idézettel arat.

Poklonszkaja azonban láthatóan nem szereti, többször is kikérte magának ezt az orosz–japán „Nyjasa Natasa” szerepet, s arra vágyik, hogy a munkája miatt értékeljék. S lenne is miért, hiszen már az ukrán ügyészség kötelékében is letette a névjegyét az egész félszigetet a kezében tartó, „Basmaki” néven elhíresült maffiacsoport vezetőjének, a volt krími képviselő, a Tavrija futballklub elnökének, Ruvim Aronovnak a perében. Fővádlóként nem hagyta magát, s kitartásával végigvitte az ügyet. Harcos kiállásának „elismeréseként” nem sokkal később lakásának lépcsőházában megverték, ekkor sérült meg néhány arcizma. Főügyészi tevékenységét az ukrán különleges erők, a Berkut túlkapásainak kivizsgálásával kezdte, keményen fellépett a korrupció ellen, amelynek következtében letartóztatták a jaltai ügyészség egy munkatársát, a medzslisz nagy visszhangot kiváltó betiltásával letörte a krími tatárok radikális szárnyának tiltakozását, s kesztyűt dobott a félsziget blokádját szervező üzletembernek, Lenur Iszlamovnak.

Poklonszkaja azonban nemcsak nőiessége, hanem sokakat meghökkentő kijelentései miatt is „népszerű” a világhálón. A Kreml melletti kiállása miatt a liberálisok már vadásznak néha valóban botladozó mondataira. Ezekben a körökben eleve visszatetszést kelt az utolsó cár, II. Miklós iránti imádata. Az ő portréja függ irodájának falán is. Még krími főügyészként személyesen adott át a Livádia Palota múzeumának egy 80 fényképből álló, a cári családról szóló gyűjteményt, s egykori zeneiskolásként régi orosz románcot játszott a múzeum egyik darabján, a cári család egykori zongoráján. Máskor minden jogi alapot nélkülözőnek nevezte a lemondást a trónról, legutóbb pedig azt fájlalta, hogy II. Miklós az orosz történelem legtöbbet igazságtalanul bántott államférfija. Ennek kapcsán immár a duma képviselőjeként paradoxnak nevezte, hogy a XX. század olyan alakjai­val szemben, mint Hitler, Lenin, Trockij vagy Mao, sem szítanak ekkora gyűlöletet. Persze e kijelentéséből is csak annyit kapott fel a sajtó, hogy egy sorba állította Lenint Hitlerrel. Az imperátort védve foglalt állást a kor ismert balerinájával, Matilda Kseszinszkajával folytatott viszonyát feldolgozó Matilda című film körüli vitában is, de sok gúnyos megjegyzést kiváltva még a második világháború hőseire emlékező, Halhatatlan ezred néven ismertté vált rendezvényen is II. Miklós képével vonult.