Csak az volt a bűne a Belfast közelében működő Ashers pékség és cukrászda tulajdonosának, hogy nem volt hajlandó esküvői tortát készíteni egy meleg büszkeség napi rendezvényre. A múlt héten a másodfokon eljáró belfasti bíróság ötszáz font megfizetésére kötelezte, az összeget egy melegjogi aktivistának kell átutalnia. A történet még 2014-ben kezdődött, akkor perelte be a cukrászatot Gareth Lee aktivista, aki a klasszikusnak számító Szezám utca című bábsorozat két férfi karakterének megformálását kérte, alattuk a felirattal: „Támogasd a homoszexuálisok házasságát!” Daniel McArthur és felesége, Amy (képünkön), akik egy újkeresztény kisegyház tagjai, úgy vélekedtek, ennek a kérésnek hitük, meggyőződésük miatt nem tudnak eleget tenni, és azt mondták, a rendelés elfogadásával ők is részesei lennének a meleglobbinak, s olyan elvekkel, társadalmi programmal azonosulnának, melyekkel nem értenek egyet. Az elsőfokú bírósági ítéletében az állt, a cukrászat megsértette az esélyegyenlőség elvét, de mindenekelőtt diszkriminációt alkalmazott, s vétett az ország szexuális orientációról szóló 2006-os törvénye ellen. Daniel és Amy viszont úgy érveltek, nem kötelesek teljesíteni a vevő kérését, minden joguk megvolt rá, hogy hivatkozzanak lelkiismereti szabadságukra. A bíróság ellenben úgy látta, a torta elkészítése nem jelentette volna azt, hogy az Ashers cukrászat egyetért az azonos neműek házasságának intézményével. Declan Morgan bíró szerint egy szolgáltató a szolgáltatását vagy mindenkinek, vagy senkinek sem adhatja el, de azt nem teheti meg, hogy csak emberek egy bizonyos csoportjának. A múlt heti másodfokú döntés ismét a figyelem középpontjába helyezte Írországban a keresztény cukrászatot és rajta keresztül a lelkiismereti szabadság kérdését. McArthur az ítélethirdetés után úgy nyilatkozott, az eset túlmutat önmagán, a per valójában egy, a Biblia tanításával szemben álló ügy reklámozásáról szól. – Isten még mindig ott ül a trónon, ő a Föld és az Ég ura, ő a mi Istenünk, imádjuk és hálát adunk neki – búcsúzott el a belfasti bíróság épülete előtt várakozó sajtómunkásoktól.
A történet mellékszála, ám a szólásszabadsággal, a lelkiismereti szabadsággal kapcsolatos társadalmi vitát illetően nem teljesen közömbös, hogy a magyar Egyenlő Bánásmód Hatósághoz hasonló Észak-írországi Egyenlőségi Bizottság csak a melegjogi aktivista oldalán lépett fel a perben, holott az egyenjogúság, esélyegyenlőség nevében a családi vállalkozásnak is ugyanúgy szakmai segítséget kellett volna nyújtania, és fel kellett volna lépnie érdekében.
Az Ashers pékség példája korántsem egyedüli a szigetországban. Számos szólásszabadsággal összefüggő eset ismeretes a közelmúltból, amelyek során rendre a keresztények húzták a rövidebbet. Brendan O’Neill publicista a Szövetség a Szabadság Védelmében (ADF) nemzetközi jogvédő szervezet brüsszeli konferenciáján több ügyet is említett ezzel kapcsolatban. Egy diákot idén például azért tettek ki a Sheffieldi Egyetemről, mert a melegházasság ellen érvelt egy online közösségi felületen. Egy keresztény utcai hittérítőt 2011-ben azért ítéltek 19 órás elzárásra, mert a Jelenések könyvéből idézett, s a mondatok az ítélet szerint homofób gondolatokat tartalmaztak, és így alkalmasak voltak a nyugalom megzavarására. Egy illetőt pedig elbocsátottak az egészségügyből, mert állást foglalt a heteroszexuális házasság mellett. De volt olyan eset is, hogy a norfolki baptista egyház plakáton hívta fel a figyelmet arra, „ha nem hiszel, a pokolba fogsz kerülni”. Egy bejelentés után a rendőrség gyűlöletbeszéd tárgyában kezdett nyomozni, és levetették a pappal a plakátot.
