Politikai harapófogóba került a Facebook

A demokraták és a republikánusok is kiakadtak a Facebookra a választási kampányban játszott szerepe miatt.

Velesz 55 ezres kisváros Macedóniában. Turisztikai jelentősége nem kifejezetten nagy, leginkább ipari központként tartják számon. Macedóniában közismert informatikai fejlesztéseiről, emiatt sok angolul jól tudó it-szakember dolgozik ott. Egy évvel ezelőtt gondoltak egy nagyot, és az internetes hirdetési piac tárgyilagos, mindenféle érzelemtől, erkölcsi megfontolástól mentes elemzése után kijelölték a sok pénz keresésének legegyszerűbb módját. A Buzzfeed oknyomozása kiderítette, hogy a veleszi tinédzserek és fiatal felnőttek néhány tucatnyira tehető csoportja 140 amerikai híroldalt működtetett. Ezek mindegyike olyan rémhíreket, manipulatív cikkeket közölt, amely Donald Trump támogatói füleinek lehetett kedves.

A hírportálok számára remek címeket regisztráltak: worldpoliticus.com, trumpvision365.com, usconservativetoday.com, donaldtrumpnews.com, usadailypolitics.com – mind olyan, amelyekről senki sem gondolná, hogy nem amerikai hátterű tulajdonosai vannak. A doménregisztráció után elkezdtek bombasztikusan hangzó, az esetek többségében minimum csúsztató, de legtöbbször teljesen hazug cikkeket írni Bill Clinton szexvideójáról, a mégis Trump mellé álló Robert De Niróról, a fekete Oprah Winfrey televíziós személyiségről, aki fehérek meggyilkolására szólított fel. Az írásokat ezután a Facebookon terjesztették. A macedón fiatalok közül többen is nyilatkoztak, és semmit sem bántak meg. Ez csupán üzlet volt számukra, egyáltalán nem érdekli őket se Trump, se Clinton, állításuk szerint csak a reklámbevételért csinálták az egészet.

A Facebook remek eszköz arra, hogy emberek millió hangot adjanak véleményüknek. Ugyanakkor olyan eszköz is, amely bizonyos társadalmakban alkalmas a megtévesztésre, ha félreinformálásra, aljas és nem ellenőrzött hazugságok terjesztésére használják. Ezt a pápuai miniszterelnök olvasta a közösségi oldal alapítójának, Mark Zuckerbergnek a fejére. Bővebben itt.

A hozzájuk hasonló csalók tevékenysége teljesen felkészületlenül érte az amerikai társadalmat. Egy héttel az elnökválasztás után a Google bejelentette, hogy a jövőben nem engedi majd, hogy az üzletszerűen álhíreket gyártó „híroldalak” használhassák a hirdetési rendszerét. Ez nagy csapás lehet rájuk nézve, hiszen a Google reklámjai termelik – elméletileg – e honlapok bevételeinek jelentős részét. (Mások szerint ezek nagy része orosz ügynökökhöz köthető, Moszkva általuk befolyásolta a választást, és a nagy pénzeket is onnan kapják.) A hirdetési rendszer úgy működik, hogy a honlap-üzemeltetők olyan kódrészleteket helyeznek el az oldalaikon, amelyeket a Google-tól kapnak. Amikor a felhasználók behívják az oldalt böngészőjükben, ezek a Google-lal szerződött hirdetők reklámjait jelenítik meg. A honlap gazdája pedig részesedést kap a Google bevételéből – emlékeztet a The New York Times.

A Facebook néhány órával később ugyancsak intézkedéseket jelentett be a manipulatív oldalakkal szemben, azt ígéri, hogy nem engedi a jövőben megosztani ismerőseink hírfalán az e forrásokból származó linkeket. Becsülendő célok ezek – már ha ténylegesen tettek követik majd őket –, de kissé megkésettnek mondhatók. Ugyanis a károkozás már megtörtént: a milliónyi álhír hatására – Hillary Clinton hívei szerint legalábbis – az egyébként is rasszista, nacionalista tendenciákkal terhelt, a világ dolgai iránt kevéssé fogékony amerikai szavazók Trumpot választották elnöknek. A Facebookon, Twitteren talán legjobban pörgő rémhíreket gyártó „újságíró”, egy bizonyos Paul Horner a The Washington Postnak egyenesen azzal büszkélkedett, hogy ő csinált elnököt az ingatlanmágnás-valóságshow-hírességből. Hogy mennyiben van igaza, az vita tárgya.

Az kétségtelen, hogy a Facebook az alantas hazugságok melegágya. Mindenki naponta szembesül a közösségi oldalon olyan őrültségekkel, amelyeket sokszor több tízezer ember oszt meg, legtöbben egyértelműen azért, mert elhisznek mindent, amit az interneten olvasnak. Nincs ez másként Amerikában sem. Az egyik legtöbbek által továbbított hír szerint a kampány végóráiban az FBI által felmelegített Clinton-ímélekből az derült ki, hogy a demokraták pedofilhálózatot üzemeltettek. Volt hír arról is, hogy a levelekből eltussolt gyilkosságok nyomaira bukkantak. A híreszteléseik szerint Ferenc pápa addig példátlan módon beállt Trump mögé, és felszólította a katolikusokat, hogy rá szavazzanak. Aki egy kicsit is ismeri a katolikus egyházfőt, az messziről átlátja a hír képtelenségét. Sőt, vélhetően ezeket még a legelvakultabb republikánusok többsége is elutasítja, a megosztások hatalmas számán mégis az látszik, hogy korántsem mindenki. Mivel Trump több kulcsállamban csak hajszálnyival előzte meg Clintont, elképzelhető, hogy a néhány, még ilyen átlátszó hazugságokkal is félrevezethető, naiv felhasználó billentette felé a mérleg nyelvét. Így pedig – az elektori választási rendszer miatt – akár a végső eredményt is befolyásolhatták.

Ezt Mark Zuckerberg persze hevesen cáfolja, mondván, hogy a Facebookon megosztott, az emberek szeme elé kerülő információ kilencvenkilenc százaléka igaz, az álhírek csak a fennmaradó egy százalékot teszik ki – és nem is mind politikai jellegű. Elég őrült ötletnek nevezte már a feltételezést is, hogy nekik is részük van Trump megkoronázásban. E szavak hihetőségét erősen megkérdőjelezik ugyanakkor a Gizmodo techmagazin értesülései, amelyek arról szóltak, hogy a Facebook vezetőségében már május óta ádáz belső vita folyt arról, hogy a cégnek blokkolnia kell-e, szabad-e az egyértelműen manipulációs célú hivatkozásokat. Az informátorok szerint már a választás estéjén ideges üzeneteket írogattak egymásnak cseten a Facebook vezetői, és azt kérdezgették: „Ezt mi csináltuk?”

Pedig tettek, vagy tehettek volna a megtévesztés ellen. Kifejlesztettek egy algoritmust, amely azonosította volna az álhíreket, és törölte volna őket. Csakhogy a teszteken kiderült, hogy ezek az álhírek nagy része szélsőjobboldali oldalakhoz köthető, így a blokkolásuk áttételesen Clintonnak – és az igazságnak – kedvezett volna. Emiatt elmeszelték az egészet. Az utóbbi hónapokban nagy belső átvilágítások voltak, és kiirtottak a Facebook működéséből mindent, ami bármifajta politikai részrehajlásra utalhatott. Egyszerűen féltek lépni, tartottak az esetlegesen hatalomra kerülő szélsőjobb bosszújától.

A félelem nem lehetett alaptalan. Már fél évvel ezelőtt alig burkolt fenyegetéseket kapott a vállalat republikánus forrásoktól azért, mert kiderült: bizonyos esetekben nem az algoritmus, hanem emberi szerkesztők határoznak arról, hogy mely hírek váljanak vezető anyagokká az emberek hírfalain, és melyek ne. Akkor belső források arról számoltak be, hogy e szerkesztők többségében a republikánusokat segítő (ál)híreket húztak ki a rendszerből. Hogy mindez jogos lépés volt-e vagy politikai részrehajlás, az mindegy is. A mindkét oldalról érkező kritika hatására a Facebook az egész szerkesztőséget kirúgta. Zuckerberg republikánusokat hívott meg a cég épületeibe, és arról győzködte őket, hogy ők részrehajlás nélkül közvetítik az összes véleményt.

A Facebook láthatóan harapófogóban találta magát. Az erősen polarizált politikai légkörű Egyesült Államokban a vesztes fél szinte egyöntetűen őket vádolja a korábban elképzelhetetlennek tartott vereségért. Eközben a győztesek sem felejtették el régi sérelmeiket, és bár a közösségi háló akarva-akaratlan ezúttal talán segített nekik, a teljes Szilícium-völgyet veszélyes liberális fertőnek tartják.