Németország így az Egyesült Államok után a második számú bevándorlási célország lett a fejlett ipari államokat összefogó Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországai közül. Így már nagyjából minden ötödik ember bevándorló vagy bevándorló családból származik Németországban.
Az SPD 2015 elején vette elő azt a régi javaslatát, hogy Németország ne csupán elviselje, hanem a munkaerő-piaci szükségletek alapján irányítsa a bevándorlást egy kanadai mintájú pontrendszer segítségével. A CDU-ban, akárcsak régen, bizonyos irányzatok támogatták, mások elvetették az SPD ötletét, míg a bajor CSU egységesen elzárkózott a gondolattól. Az ügy aztán az ukrán és a görög válság, majd a menekültválság miatt lekerült a napirendről.
Az SPD-nek a kétezres évek elején majdnem sikerült elfogadtatnia egy bevándorlási törvényt. A szociáldemokraták és a Zöldek akkori kormányának kezdeményezésére 2000-ben létrehoztak egy bizottságot, amelybe a Bundestag valamennyi pártja delegált tagokat, és a CDU-s Rita Süssmuth vezetésével gazdasági érdekképviseletek és tudósok közreműködésével egy év alatt kidolgozott egy koncepciót a bevándorlás irányításáról és a bevándorlók társadalmi beilleszkedésének támogatásáról.
Az elképzelés legfőbb eleme akkor is a pontrendszer és a bevándorlási létszámkeret volt. A kvótát az úgynevezett bevándorlási tanács állapította volna meg évente a munkaerő-piaci szükséglet alapján.
Az SPD és a Zöldek kormánya a Süssmuth-bizottság javaslataira építve el is készített egy törvénytervezetet, amelyet a Bundestag kormánypárti többsége elfogadott. Azonban a CDU/CSU-ban fölénybe került a bevándorlást a munkaerő-piaci, demográfiai gondok kezelésének eszközeként elutasító irányzat, és a pártszövetség 2002 márciusában megbuktatta a jogszabályt a Bundesratban, a törvényhozásnak a tartományokat képviselő kamarájában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!