Tüntetők és politológusok a Clinton-bukta nyomában

A New York-i Trump-toronyban, a leendő elnök főhadiszállásán tervezik most Amerika jövőjét.

A New York-i Trump-toronyban, Donald Trump leendő elnök még ingatlancézár szerepében felépített főhadiszállásán tervezik most Amerika jövőjét. De míg fenn az új amerikai kormány összetételéről vitáznak a felek, és töltik meg emberekkel a hatalmas kormányzati adminisztrációt, addig az irodaház tövében és számos más nagyvárosban is tüntetők fejezik ki nemtetszésüket a keddi választás eredményével kapcsolatosan.

A New York-i demonstrálók közül a rendőrségnek huszonöt rendbontót kellett kiemelnie. Számos egyetemen is „Nem az én elnököm” szlogenek alatt tüntettek a diákok. A leköszönő elnök, Barack Obama és Hillary Clinton sajtótájékoztatóikon ugyanakkor arra szólították fel az amerikaiakat, hogy szurkoljanak Trump sikeres elnökségéért. Clinton bocsánatot kért választóitól, hogy a demokraták elvesztették a választást.

Trump győzelmét ugyanakkor a számok tükrében is lehet már vizsgálni. Bár egyes államok még mindig nem hirdettek végleges eredményt, előzetes számítások szerint Amerika választókorú lakosságának 55,6 százaléka járult az urnákhoz. Ez a 2004-es, George W. Bush elnökségét hozó választás óta a legalacsonyabb arányszám.

Az alacsony részvétel annak fényében is különösen érdekes, hogy októberben a 200 milliót is átlépte a voksolni kívánó regisztráló állampolgárok száma, ám kedden csupán 128 millió 800 ezren léptek be a szavazófülkébe. Szakértők részben ennek tulajdonítják azt, hogy Trumpnak fontos és hagyományosan demokrata államokat sikerült elcsakliznia Clinton elől.

Domenico Montanaro elemző az amerikai NPR köztelevízió részéről rámutatott, a demokrata jelölt még Obama négy évvel ezelőtti eredményeit is alulmúlta az eddig kitartóan a demokratákra szavazó Wisconsin és Michigan államok döntően színes bőrűek lakta járásaiban. Milwaukee pedig úgy úszott el, hogy 95 ezer szavazattal kevesebbet söpört be Clinton, mint 2012-ben Obama, viszont Trump csak 73 ezer szavazattal vitte az államot. A CNN hosszabb elemzést szentelt Clinton kudarca okainak. A bukáshoz nem kis részben járult hozzá, hogy Clintonnak nem sikerült elegendő (inkább a visszalépett Bernie Sandersszel szimpatizáló és jórészt elitellenes) fiatalt, spanyol ajkút és afroamerikait megszólítania.

Szakértők rámutatnak, hogy az utolsó hét mozgósítási kampányán is nagyon sok múlott, az pedig, hogy a hírmagyarázók Trump táborát visszatérően az alacsony iskolázottságú munkásréteggel azonosították, bőszítően hathatott a republikánus érzelműekre, azaz közvetlenül emelte meg Trump támogatottságát. Arról, hogy a közvélemény-kutatók pedig miért mondtak csődöt, durván félremérve a várható eredményt, és hogy szinte egyikük sem volt képes kimutatni Trump várható győzelmét, még nagyon sok elemzés tárgya lesz. Visszatekintve egészen elképesztőnek tűnik, hogy a FiveThirtyEight kutatócég mi alapján jósolt Trumpnak csupán 30 százaléknyi esélyt.

A brit The Daily Telegraph szerint a sok számítás mit sem ért, mert míg kutatóintézetek az országos hangulatváltozást és így a támogatottságot mérték, és ez az utolsó héten amúgy is a háromszázalékos hibahatáron belül volt egyik vagy másik jelölt számára, az ingadozó vagy csatatérállamokban végbemenő változásokat és az itteni viszonylag alacsony szavazati hajlandóságot nem nézték. Pedig mint kiderült, ezek voltak a meghatározó faktorok.

Érdekes káderproblémára hívja fel a figyelmet a Politico hírportál egy Trump kampányát segítő forrásra hivatkozva. Az elnökjelölt kampánykörútját végigkísérte a jelenség, hogy sokan kifordultak mögüle, mivel kompromittálónak érezték a benne való részvételt. Most viszont épp ez üt vissza, ezért sok lesz a „borítsunk fátylat a múltra” kezdetű beszélgetés az adminisztrációban.

Donald Trump ma Washingtonba repül, hogy Barack Obamától átvegye a Fehér Ház kulcsait.