Ugyan Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke előzetesen arról beszélt, hogy egy délután alatt szeretné lezavarni az uniós vezetők csütörtöki brüsszeli csúcstalálkozóját, végül késő estig elhúzódott a tanácskozás. Előzetesen a migrációs válság kezelését, a szíriai helyzetet, a brexitet, Ukrajnát, valamint az Oroszország elleni szankciók meghosszabbítását nevezték meg főbb napirendi pontokként.
A magyar kormány számára annak elérése tűnt a legfontosabbnak a brüsszeli csúcson, hogy ne telepítsenek át és be embereket az országba. Orbán Viktor miniszterelnök az esemény előtt újságíróknak azt mondta, lassan többségivé válik az az álláspont az EU-ban, hogy Európa területén kívül kellene menekülttáborokat létrehozni. Szerinte még nincs szó többségi álláspontról, de úgy érzi, hogy az események ebbe az irányba haladnak. Mint mondta, a migránsügy egészében megfigyelhető, hogy „a korábban kiátkozott, lebecsült, lenézett, megvetett álláspontok lassan közös állásponttá válnak, és az azokat képviselő embereket pedig méltó partnerekként üdvözlik mostanság”. A menedékkérők újraelosztását célzó kvótákról szólva a miniszterelnök leszögezte, ebben nem fognak engedni, mivel amit Angela Merkel német kancellár akar, azt a magyarok nem akarják.
A helyszínről származó információink szerint a menekültpolitikát illetően annyira távol esik például az olasz és a magyar kormány álláspontja, hogy közelítésre esély egyébként sincsen. Áttörésről nem is lehet beszámolni: a migrációt tekintve a végül elfogadott alig másfél oldalas dokumentumban csupán általános kérdésekben sikerült ismét megegyezni, például a szolidaritás fontosságáról, valamint a menedékkérők szétosztási mechanizmusának felgyorsításáról. Az utóbbiról sokadik alkalommal hoztak határozatot, viszont ez hazánkra és Szlovákiára csak az Európai Bíróság előtt lévő jogi keresetet tekintetbe véve értelmezhető. Tehát míg ott nem születik döntés arról, hogy vajon törvényesen döntött-e az unió Bel- és Igazságügyi Tanácsa 2015 szeptemberében a 160 ezer menedékkérő szétosztásáról, addig elvben nem történhet áthelyezés – ez egyértelműen a V4-ek sikere.
Az uniós vezetők egyébként kikötötték: a máltai elnökség végéig, azaz júniusig végleges döntést kell hozni a menekültügyi reformról – Angela Merkel német kancellár márciusi határidőt szeretett volna. A Törökországgal kötött márciusi migrációs alkuval, úgy tűnik, elégedettek az uniós vezetők, és nem félnek attól, hogy Ankara felmondaná az alkut, legalábbis erre utal, hogy a következő négy hónapban nem terveznek tárgyalásokat a törökökkel.
Megállapodás született ugyanakkor az Oroszország ellen elrendelt uniós gazdasági szankciók hat hónappal történő meghosszabbításáról. A döntés önmagában nem meglepő, az oroszokkal fennálló viszonyban beállt változásokat ugyanakkor jól jelzi, hogy öt hónap után ismét összeül Brüsszelben a NATO–Oroszország Tanács – erről maga Jens Stoltenberg, az észak-atlanti szövetség főtitkára beszélt csütörtökön. „Amikor éleződik a feszültség, mint napjainkban, akkor még a szokásosnál is fontosabb a közvetlen párbeszéd Oroszországgal” – indokolta döntését a norvég politikus.
Az uniós vezetők kompromisszumot kötöttek az Ukrajnával kötött társulási szerződés hollandiai ratifikálásához szükséges biztosítékokról, amelyek a várakozások szerint lehetővé teszik az egyezmény végső jóváhagyását – ezt Mark Rutte mondta az ülés szünetében. A holland miniszterelnök közölte, Ukrajna nem lesz automatikusan az EU tagja, nem küldenek Kijevbe extra forrásokat, illetve biztonsági garanciákkal sem szolgálhat az EU. Ugyanakkor reméli, a határozat lehetővé teszi, hogy a hollandiai népszavazás elutasító döntése ellenére a hágai parlament végül ratifikálja a társulási szerződést. A következő brüsszeli csúcsot – a januári ülés elmaradása miatt – február harmadikán rendezik, a fentiek alapján lesz miről egyeztetni.
