Nem telik el svéd Luca-nap botrány nélkül

A fényről énekelnek a fiatal lányok a sötét skandináv éjszakában, de nem mindig sikerül az ünneplés.

Az áruházláncot rengetegen kezdték támadni azzal, hogy provokálja a svédeket, és az általánosan bevett szokással ellentétben nem szőke kislánnyal, hanem egy attól gyakorlatilag mindenben különböző gyerekkel reklámozta az advent e jeles és Svédországban nagy becsben tartott napját.

Az Ahléns (ejtsd: ólénsz) választása reklám-szempontból ugyan tökéletes volt, hiszen egy olyan, a svédek önazonosságát alapjaiban meghatározó hagyományt kezdett ki, hogy garantálható volt a felháborodás, és így a kép Facebookon való megosztása, ezzel maguk a fogyasztók vitték hírét a márkanévnek országszerte. A vita természetesen a rasszizmus-homofóbia-szexizmus-idegengyűlölet-svédgyűlölet témakörökben izzott, és még tartott azután is, hogy a vállalat levette a közösségi oldalról az embereket megosztó fotót.

Svédországban országszerte megáll az élet december 13-án reggel, mert az óvodák, iskolák növendékei Szent Luca ókori keresztény mártír előtt tisztelegve műsort adnak, gyertyával vonulnak be a közösségi térbe vagy a tornaterembe, és eléneklik a híres Santa Lucia-éneket. Ilyenkor a legtöbb munkáltató elnézi a dolgozóinak, hogy egy-másfél órával később érkezik, a gyerekek énekét és a katakombákban sínylődő keresztényeken segítő Szent Luca történetét mindenkinek hallania kell. A Lucát játszó, fehérbe öltözött lány gyertyákkal a fején (most már elektromos égők helyettesítik a lángot) lánytársaival kora reggel, a hagyomány szerint még pirkadatkor kezd bele énekébe, amely arról szól, hogy a sötétség hamarosan oszlani kezd, és új nap virrad ránk. A dal egyben már a téli napforduló közeledtét is jelzi.

Sok helyen az előadás után forralt bor (glögg) jár a szülőknek, de 13-án gyakorlatilag bárhol lehet találkozni éneklő lánykákkal: kávézókban, templomban, üzletekben és az utcán. És mivel a Luca-nap csak pár nappal van a Nobel-díj-átadás után, a friss díjazottaknak is jár a reggeli köszöntés stockholmi lakosztályukban.

Tavaly nem a kereskedelmi szektor, hanem egy svéd iskola szállította a Luca-napi botrányt, ugyanis az intézmény vezetése úgy döntött, nem ünnepli meg Szent Lucát, helyette „télünnepet” tartott.

Tavalyelőtt decemberben pedig egy másik iskola került a hírek élére azzal, hogy egy lányos kinézetű, hosszú hajú kisfiút választott ki Szent Luca szerepének eljátszására az iskolai rendezvényen. Az ödeshogi iskola úgy nyilatkozott, a demokratikus és esélyegyenlőségi elveknek megfelelően minden tanuló bedobhatta a nevét tartalmazó céduláját a kalapba, hogy onnan az az évi Lucát kihúzhassák. És a nyertes 2014-ben éppen egy, az előadásban részt venni kívánó fiú lett.  

A gyertyás lány, a Luca-ének évszázadok óta a svéd identitás része, iskolai, települési, céges Lucának lenni nagy megtiszteltetés, dicsőség és örök emlék. Ám van egy nagyon érdekes lényegi momentum a lucázásban: a harmadik-negyedik század fordulóján élő szent, aki gyertyával a kezében (a fején?) a katakombákat járva vitt élelmet a keresztényeknek, a szicíliai Syracusaiban született, és egyáltalán nem biztos, hogy fehér bőrű volt, hiszen Lucát (vagy Lúciát) több helyütt feketeként ábrázolják. A Lúcia egyébként a latin lux (fény) szóból eredeztethető, nem véletlen, hogy a szentet a fénnyel, illetve a szembetegségben szenvedők, a látássérültek oltalmazójaként azonosítják. A svéd ünnepen a forralt bor mellé egy macskára még nyomokban sem emlékeztető adventi sütemény, a Lussekatt jár, amely inkább csiga formájú kelt tészta két mazsolával. A Luca macskáját Norvégiában is sütik, ahol azért nem annyira elterjedt a Luca-napi éneklés, mint Svédországban.