Példátlan egység az ENSZ-ben Szíriáról

Felgyorsult az evakuáció Aleppó és Idlíb területeiről – Moszkva, Teherán és Ankara kihasználja Amerika bénultságát.

Miközben lendületet vett a tömeges evakuáció Aleppónak azokból a negyedeiből, amelyek a legutóbbi időkig katonai értelemben a különböző iszlamista lázadócsoportok kezén voltak, eddig példátlan módon az ellentéteket félretéve az ENSZ Biztonsági Tanácsa is határozatot fogadott el arról, hogy megfigyelőket küld Szíria második legnagyobb városába.

Az evakuációs folyamatot az orosz védelmi minisztérium honlapján közzétett drónfelvételek és a kijelölt átjárókban elhelyezett kamerák képei is megerősítették. Vasárnap éjfél óta a török külügyminiszter szerint 65 busszal mintegy négyezer-ötszáz civil hagyta el a területet, ezzel a távozók létszáma elérte a 12 ezret. A korábbi kísérlet pénteken kudarcot vallott, és a már útnak indultak az eddigiekhez képest is nehéz helyzetbe kerültek, étlen-szomjan voltak kénytelenek átvészelni a hétvégét, amikor vasárnapra végül sikerült újból nekikezdeni az evakuációnak. A civilek Aleppó más, már kormánykézen lévő negyedeibe, illetve a továbbra is a lázadók kezén lévő legnagyobb egybefüggő területre, a nyugati irányban található Idlíb tartományba tartanak. Mint a BBC kiemelte, a távozók között voltak egy korábban reménytelen helyzetbe került árvaház lakói is, valamint a hétéves kislány, Bana Alabed, akinek a közösségi médiumokra posztolt jelentéseiből értesülhetett a külvilág az ostromlott Kelet-Aleppó hétköznapjairól. A szenvedés mindkét példáját kiemelten kezelte a nyugati sajtó, például akkor is a címlapon szerepeltek, amikor a város kormányerők által frissen elfoglalt részén két hete a lázadók tüzérségi tüze elpusztított egy orosz tábori kórházat, több katonaorvost és ápolót megölve.

A hétvégi nehézséget éppen az okozta, hogy az Idlíbben a kormány kezén maradt kisebb területről, jelesül két, síiták lakta faluból, Foából és Kefrajából nem engedték a helyiek, illetve a mellettük harcoló iráni milicisták távozását, pedig az is része volt az aleppói kivonulásról kötött alkunak. A szunnita iszlamisták – állítólag két külön csoport – harcának eredményeként a hétvégén például több busz is leégett, amellyel a Bassár el-Aszadhoz hű falusiakat kellett volna elszállítani. A tegnapi jelentések itt is haladásról számoltak be: újabb buszokkal elkezdődött a szállítás, tíz járművel mintegy ötszázan már kijutottak a négyezer főre becsült létszámból.

Noha végső soron a konfliktus megoldását szolgálja az evakuáció, helyszíni tudósítások szerint nem éppen kéjutazásról van szó: a buszok zsúfoltak, a legyengült, beteg utasok, köztük sok gyermek nem tudnak kimenni vécére, és sokan hánynak. A kísérők mindazonáltal mindenkit türelemre és kitartásra ösztönöznek, mondván, most van lehetőség a távozásra, ezzel kell élni, mert ki tudja, milyen fordulat következik a háborúban.

Miközben a terepen, úgy tűnik, sikerült haladást elérni, hosszú idő óta először előrelépést eredményeztek a diplomáciai erőfeszítések is. Hétfőn New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag határozatot fogadott el, amelyben felkérte „a világszervezetet és más releváns intézményeket, hogy végezzenek megfelelő, semleges megfigyelést” az aleppói tömeges evakuáció kapcsán. A 15 tagú testület – amelyből öt nagyhatalomnak vétójoga van – az orosz–nyugati ellentéteket áthidalva jutott egyezségre. Az oroszok és többször a kínaiak is korábban több nyugati kezdeményezésnek útját állták, mert úgy ítélték meg, hogy az igazságtalanul járna el az általuk támogatott féllel, Bassár el-Aszad szír elnök rendszerével, illetve a hozzá lojális társadalmi csoportokkal szemben.

Az Egyesült Államokban novemberben lezajlott elnökválasztás nyomán zajló Obama–Trump átadás-átvétel időszakában a kezdeményezés jól láthatóan a válsággóchoz közelebb eső hatalmak kezében van. Ezt jelzi, hogy a napokban telefonon egyeztetett Aleppóról Recep Tayyip Erdogan török és Vlagyimir Putyin orosz elnök. A török külügyminiszter, Ahmet Cavusoglu pedig kedden Moszkvába utazik, ahol találkozik orosz kollégájával Szergej Lavrovval, valamint iráni partnerével, Mohammad Dzsavad Zariffal. A szíriai harctéri folyamatokra nagy befolyással bíró erők képviselői igyekeznek kihasználni az amerikaiak bénultságát, még akkor is, ha a megválasztott elnök, Donald Trump korábbi kijelentései arra engednek következtetni, hogy kompromisszumot keresne Oroszországgal, a szír rezsim helyett pedig teljes erővel az Iszlám Állam terrorszervezetet venné célba. A bizonytalansági faktor Trump kinyilvánított Irán-ellenessége s ebből fakadóan az, hogy a Teheránnal kötött nukleáris programjának korlátozásáról szóló alku felmondása milyen hatással lenne az irániak szíriai fellépésére vagy az Izraellel szemben álló, de Szíriában is érintett Hezbollah viselkedésére.