Naperőművek teszik naggyá Afrikát?

Az afrikai kontinens jövője a naperőmű lehet, és ebből akár Európa is profitálhat.

Ám napsütéses időben jól hallható, amint a tükrök egymással szinkronban követik a nap mozgását, akár a napraforgó. A tükrök a szövevényes csőrendszerben futó szintetikus olajra gyűjtik a nap energiáját, amely ennek hatására 350 fokosra hevül. A forró olaj vízgőzt termel, ez pedig egy turbinát és azon keresztül egy generátort hoz működésbe. A folyamat lényegében ugyanaz, mint amit korábban fosszilis energia segítségével működtettek, csak itt a nap energiája az „ősforrás”.

Az erőmű sötétedés után – amikor a legtöbb áramra van szükség – is termel. Az energiát szuperforró nátrium- és káliumkristályok segítségével tárolják három órán át. Az erőmű egy következő szakaszában még nyolc órán keresztül járhat a megtermelt energia.

Amellett, hogy mindezzel nőtt Marokkó energiatermelése, a helyi, Ouarzazate környéki gazdaság is fellendült.

A vállalkozás első szakaszában kétezer munkásra volt szükség, a többségük marokkói volt. Az erőműhöz épülő utak falvakat is összekötöttek, és a beruházás miatt 33 falut kapcsoltak rá a vízhálózatra.

Ennek ellenére a helyieknek vannak kétségei az erőművel kapcsolatban. Abdellatif Zagorában, 120 kilométerre délre él az erőműtől, és azon a véleményen van, hogy a létesítménynek állandó munkát kellene adnia a környéken élőknek. Vannak olyan barátai, akik ugyan szerződésben álltak az erőművel, de csak néhány hónapig. Ha majd teljes kapacitással működik, mindössze 50-100 főre lesz szükség a cégnél.

– A létesítmény elemeit is külföldön gyártották, pedig jobb lenne, ha ez Marokkóban történne, állandó munkát adva a helyieknek – mondja.

Még nagyobb fejtörést okoz, hogy a rendszer sok vizet von el az El Manszúr Eddahbi-víztározóból. Az elmúlt években a vízhiány okozott problémákat a félsivatagos területen, életbe léptek korlátozások is. A délre fekvő Dráa-völgy mezőgazdasága nagymértékben függ a kút vizétől, amit csak alkalmanként eresztenek bele az egyébként száraz folyómederbe. Az erőművet üzemeltető cég szerint viszont a tározó vízkészletének mindössze fél százalékát használják fel, ami – álláspontjuk szerint – elenyészően kis ár a nyert energiához képest.

Igaz, ez a viszonylag kis mennyiség is fájóan hiányzik néhány környékbeli gazda farmjáról, ezért a telep vezetői mindent megtesznek, hogy csökkentsék a felhasznált vízmennyiséget. Emiatt egyébként a létesítmény tükreit már nem is vízzel, hanem sűrített levegővel tisztítják. A Noor 1 a rendszer hűtésére is vizet használ, amit aztán tovább hasznosít energiatermelésre, ennek ellenére hamarosan működésbe lép egy léghűtéses rendszer is.

Ezek a módosítások már folyamatban vannak, ahogy a nagyon hasonló Noor 2 is, a Noor 3 azonban egészen más elképzelés alapján épül fel. A „tükörültetvény” helyett egyetlen magas tornyon sorakoznak majd a fényvisszaverők, a szakértők szerint ez sokkal hatékonyabb megoldás lesz. A hétezer tükör a torony egy fogadópontja felé fogja továbbítani a napfényt, így sokkal kisebb alapterületet kell elfoglalni. A torony belsejében a forróságot tároló kristályok húzódnak majd.

Hasonló rendszerek épültek már a Dél-afrikai Köztársaságban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban is, de a marokkói a maga 26 méteres magasságával az eddigi legnagyobb efféle beruházás lesz. Marokkó négy más területén is hasonló erőműveket fognak létesíteni.

A dél-afrikai és a marokkói létesítmények sikere feltehetőleg egyéb afrikai országokat is arra ösztönöz majd, hogy naperőműveket húzzanak fel. A Dél-afrikai Köztársaság a világ tíz legnagyobb napenergia-felhasználó állama között szerepel már, és a kelet-afrikai Ruandában is létesült egy mező 2014-ben. Ghánában és Ugandában is tervezik a folytatást.