Több száz görbe tükör áll fegyelmezetten mintegy 1,4 millió négyzetméteren a marokkói sivatagban. Egyenként is akkorák, mint egy busz. Ez jelenleg a világ legnagyobb naperőműve.
A hatalmas komplexum a Magas-Atlasz lábánál fekszik, tíz kilométerre Ouarzazate városától. A települést gyakran hívják a sivatag kapujának. Mivel itt egy évben átlagosan 330 a napsütötte napok száma, a hely ideális az erőműnek.
A telep egyelőre Marokkó szükségleteit látja el, de reményeik szerint hamarosan Európába is exportálhatnak majd áramot.
Afrika-szerte több ilyen erőmű üzemel már, és a Közel-Keleten is sorra épülnek hasonlók, egyebek mellett Jordániában, Dubajban és Szaúd-Arábiában. Az egyre olcsóbbá váló technológia az olaj versenyképes alternatívájává vált még az abban leginkább gazdag országokban is.
A Noor 1, a marokkói erőmű első fázisa máris több energiát termel, mint amennyit eredetileg vártak tőle. Ez biztató, hiszen az ország célul tűzte ki, hogy a megújuló energiára fókuszálva csökkentse fosszilisenergia-felhasználását, miközben szükségletei 7 százalékkal nőnek évente.
A stabil politikai és gazdasági helyzet nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kezdeményezés valóra váljon, és így az Európai Unió is szívesebben fedezte a költségek 60 százalékát. A terv az, hogy Marokkó áramfelhasználásának 14 százaléka 2020-ra megújuló energiából váljon lehetővé, ehhez a napenergia mellé a szelet és a vizet is hasznosítani kívánják. A 2030-ig érvényes tervük pedig azt tűzte ki célul, hogy az ország energiaszükségletének 52 százalékát helyben állítsák elő. Ezzel Marokkó olyan országok mellé próbál felnőni, mint az Egyesült Királyság, ahol az elektromos energia 30 százalékát kívánják megújulók segítségével előállítani az évtized végére. Az Egyesült Államok ilyen irányú terve 20 százalékról szól 2030-ig.
A BBC tudósítója, Sandrine Ceurstemont marokkói látogatásakor épp felhős napot fogott ki, amire pedig alig volt esély. Ezért a több száz tükör csendben várakozott, az erőmű munkatársai az időjárás-jelentést lesték, hogy megpróbálják megtippelni, mekkora termelésre számíthatnak másnap, és milyen mértékben kell más erőforráshoz nyúlniuk a zavartalan energiaellátás biztosítására.
Ám napsütéses időben jól hallható, amint a tükrök egymással szinkronban követik a nap mozgását, akár a napraforgó. A tükrök a szövevényes csőrendszerben futó szintetikus olajra gyűjtik a nap energiáját, amely ennek hatására 350 fokosra hevül. A forró olaj vízgőzt termel, ez pedig egy turbinát és azon keresztül egy generátort hoz működésbe. A folyamat lényegében ugyanaz, mint amit korábban fosszilis energia segítségével működtettek, csak itt a nap energiája az „ősforrás”.
Az erőmű sötétedés után – amikor a legtöbb áramra van szükség – is termel. Az energiát szuperforró nátrium- és káliumkristályok segítségével tárolják három órán át. Az erőmű egy következő szakaszában még nyolc órán keresztül járhat a megtermelt energia.
Amellett, hogy mindezzel nőtt Marokkó energiatermelése, a helyi, Ouarzazate környéki gazdaság is fellendült.
A vállalkozás első szakaszában kétezer munkásra volt szükség, a többségük marokkói volt. Az erőműhöz épülő utak falvakat is összekötöttek, és a beruházás miatt 33 falut kapcsoltak rá a vízhálózatra.
Ennek ellenére a helyieknek vannak kétségei az erőművel kapcsolatban. Abdellatif Zagorában, 120 kilométerre délre él az erőműtől, és azon a véleményen van, hogy a létesítménynek állandó munkát kellene adnia a környéken élőknek. Vannak olyan barátai, akik ugyan szerződésben álltak az erőművel, de csak néhány hónapig. Ha majd teljes kapacitással működik, mindössze 50-100 főre lesz szükség a cégnél.
– A létesítmény elemeit is külföldön gyártották, pedig jobb lenne, ha ez Marokkóban történne, állandó munkát adva a helyieknek – mondja.
Még nagyobb fejtörést okoz, hogy a rendszer sok vizet von el az El Manszúr Eddahbi-víztározóból. Az elmúlt években a vízhiány okozott problémákat a félsivatagos területen, életbe léptek korlátozások is. A délre fekvő Dráa-völgy mezőgazdasága nagymértékben függ a kút vizétől, amit csak alkalmanként eresztenek bele az egyébként száraz folyómederbe. Az erőművet üzemeltető cég szerint viszont a tározó vízkészletének mindössze fél százalékát használják fel, ami – álláspontjuk szerint – elenyészően kis ár a nyert energiához képest.
Igaz, ez a viszonylag kis mennyiség is fájóan hiányzik néhány környékbeli gazda farmjáról, ezért a telep vezetői mindent megtesznek, hogy csökkentsék a felhasznált vízmennyiséget. Emiatt egyébként a létesítmény tükreit már nem is vízzel, hanem sűrített levegővel tisztítják. A Noor 1 a rendszer hűtésére is vizet használ, amit aztán tovább hasznosít energiatermelésre, ennek ellenére hamarosan működésbe lép egy léghűtéses rendszer is.
Ezek a módosítások már folyamatban vannak, ahogy a nagyon hasonló Noor 2 is, a Noor 3 azonban egészen más elképzelés alapján épül fel. A „tükörültetvény” helyett egyetlen magas tornyon sorakoznak majd a fényvisszaverők, a szakértők szerint ez sokkal hatékonyabb megoldás lesz. A hétezer tükör a torony egy fogadópontja felé fogja továbbítani a napfényt, így sokkal kisebb alapterületet kell elfoglalni. A torony belsejében a forróságot tároló kristályok húzódnak majd.
Hasonló rendszerek épültek már a Dél-afrikai Köztársaságban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban is, de a marokkói a maga 26 méteres magasságával az eddigi legnagyobb efféle beruházás lesz. Marokkó négy más területén is hasonló erőműveket fognak létesíteni.
A dél-afrikai és a marokkói létesítmények sikere feltehetőleg egyéb afrikai országokat is arra ösztönöz majd, hogy naperőműveket húzzanak fel. A Dél-afrikai Köztársaság a világ tíz legnagyobb napenergia-felhasználó állama között szerepel már, és a kelet-afrikai Ruandában is létesült egy mező 2014-ben. Ghánában és Ugandában is tervezik a folytatást.
