A magyar kormány kezdettől fogva azt az álláspontot képviselte, hogy fel kell számolni az illegális bevándorlást, és nem a problémákat kell behozni Európába, hanem a segítséget kell elvinni oda, ahol baj van. Az embereknek a hazájukban, vagy hazájuk közelében kell segíteni, hogy a háború végéig emberi körülmények között tudjanak élni, és a konfliktus lezárása után visszatérhessenek hazájukba – mondta Szijjártó Péter.
Arra a kérdésre, hogy miért nem nyújtanak védelmet a szerb–magyar határnál lévő migránsoknak, akik szenvednek a hidegtől, azt mondta, hogy inkább az a kérdés, hogy ebben a hidegben miért nem mennek a szerbiai befogadóállomásokra, és miért várakoznak a magyar határnál, amikor a kormány mindig világosan jelezte, hogy nem tűri el az illegális beutazást.
A miniszter igennel válaszolt arra a felvetésre, hogy most emberéletek megmentéséről van szó. Éppen ezért kellene a migránsoknak regisztráltatniuk magukat Szerbiában és elmenniük a befogadóállomásokra, de sokan nem akarják ezt, mert később egy másik országban akarnak menedékjogot kérni – tette hozzá.
Nem tartozik az alapvető emberi jogok közé, hogy tömegek vonuljanak keresztül biztonságos származási országokon és kiválasszák, hogy melyik országban akarnak élni – jegyezte meg.
Az Oroszországhoz fűződő viszonyról elmondta, hogy a kormány soha nem támogatta igazán a szankciókat, de nem emelt vétót, hogy ne gyengítse Európa pozícióját. Aláhúzta, hogy a büntetőintézkedések bevezetése óta nem történt előrelépés, és ezt az EU-nak tudomásul kell vennie. Ugyanakkor az is látszik, hogy az európai vállalkozások töretlenül érdekeltek oroszországi tevékenységük folytatásában.
A szankciók „cinikusak és hatástalanok”, olyanok, mint egy bumeráng, ártanak az európai gazdaságnak. Azonban semmiképpen nem lehet elfogadni, hogy Oroszország megsértette Ukrajna területi szuverenitását – emelte ki Szijjártó Péter.
Arra a kérdésre, hogy miként lehet egyszerre megálljt parancsolni Oroszországnak Ukrajnában és enyhíteni a szankciókat, a miniszter elmondta, hogy a kormány szerint már régen meg kellett volna vitatni ezt a kérdést, és az uniós állam-, és kormányfőknek végre elemezniük kell a szankciók hatásait. Ez lenne az első lépés, amely azonban továbbra is várat magára, és helyette az történik, hogy „Putyin csatlósának bélyegeznek minket”.




