Az orosz helikopterüzlet folytatása mellett szól az is, hogy a kormány minden jel szerint levette napirendről azt a 2013-as tervét, hogy nyugati forrásból, új építésű gépekkel megteremti (mintegy 172 milliárd forintért) a nemzeti helikopterképességet. A legutóbbi honvédségi pletykák arról szólnak, hogy új, nyugati forgószárnyasokról szóló döntés már kizárt a 2018-as választások előtt. Nem marad más hátra, mint a meglévő gépek fenntartása, nagyjavításokkal, alkatrészbeszerzésekkel, esetleges korszerűsítésekkel. A döntések kihatását jól mutatja, hogy a Mi–17-esek egy nagyjavítással újabb nyolc év naptári és kétezer óra repülési üzemidőt kapnak.
A napokban egy újabb információ is alátámasztotta, hogy a kormány még belátható ideig „orosz vonalon” tartja a honvédség helikopteres képességét. A HM ugyanis kiírt egy beszerzést 7+3 készlet fedélzeti rádiónavigációs berendezésre Mi–8-asai és Mi–17-esei számára. Noha nem kiemelkedő tételről van szó, a beruházás azt bizonyosan jelzi, hogy nem egy-két éven belül kerül sor a gépek cseréjére, ahogy azt a HM-ben, különösen a NATO-val való együttműködésért felelős területeken dolgozók remélték a legutóbbi időkig.
Ha a javításokkal együtt szerényebb korszerűsítésre is sor kerül a gépeken Oroszországban, például mindegyik példányon megteremtik az éjjellátó szemüvegek használatát, az lehetővé teheti, hogy ezt a megszerzett, majd a Hende-érában elvesztett képességet helyreállíthassák a szolnoki alakulatnál.
