„Megsebeztek, földre rogytunk, mégis felállunk”

Belgium egy éve szenvedte el történetének legvéresebb terrortámadását. A mentőalakulatok tagjai a mai napig nem dolgozták fel az eseményeket.

2016. március 22-én Belgium történetének legvéresebb terrortámadását szenvedte el. Nyolc óra előtt pár perccel két robbantás történt a brüsszeli repülőtéren, majd a harmadik detonáció 9 óra 11 perckor a Maelbeek és az Arts-Loi metróállomások közötti szakaszon. Harminckét halott és több mint háromszáz sebesült. A három dzsihadista elkövető is életét vesztette, mint kiderült, valamennyiüknek közük volt már a 2015. novemberi párizsi támadáshoz is.

A fizikai sérüléseknél azonban a lelkiek nehezebben gyógyulnak. A jelentések szerint a belga mentőalakulatok számos tagja a mai napig nem dolgozta fel az eseményeket, sokan közülük pszichiátriai kezelésre szorulnak, egy év elteltével is rémálmokkal küzdenek. De a város sem lesz már soha a régi. A támadást követő hetekben az emberek ugyan lassan visszaszivárogtak a tömegközlekedési eszközökre, helyreállt a repülőtér forgalma, ám a félelem megmaradt. A terrorfenyegetettség szintje a négyes skálán ma is hármas, azaz „súlyos”. Ma már a brüsszeli utcaképhez tartozik a négyes alakzatban vonuló terepszínű egyenruhás, felfegyverzett katonák látványa. A felmérések szerint a belgák idegenkedése az idegenekkel és különösen a muszlimokkal szemben erősödött, egyre kevesebben gondolják, hogy valaha is integrálhatók a bevándorlók tömegei. Így különösen a hírhedtté vált terrorista bázis, Molenbeek radikális rétegei. A kerület vezetése ugyan sokat tesz azért, hogy nevét tisztára mossa, de láthatóan vannak még gondok.

A megemlékezésekből Brüsszel EU-s negyede sem marad ki. Itt, a Schuman téren, a legfőbb uniós intézmények közelében helyezik el a terrortámadás emlékművét, a két húszméteres vízszintes fémsíkot, melyek találkozási pontjuknál hullámszerűen az ég felé törnek. – Megsebeztek, a földre rogytunk, mégis felállunk, és nemet mondunk az elviselhetetlenre – értelmezte művét az alkotó, Jean-Henri Compere. A főváros délkeleti szegélyén húzódó soignes-i erdőben a halálos áldozatokra emlékezve 32 nyírfát ültetnek. A maelbeeki állomáson emléktáblát avat Fülöp király és felesége, Matild. A brüsszeli repülőtéren 7.58-kor egy percre megáll az élet. A brüsszeli közlekedési társaság esetén pedig 9.11-kor a teljes metróhálózat leáll, s a sofőrök a szerelvények kürtjét nyomva üzennek: nem tudtok elnémítani bennünket, s szembeszállunk a gyűlölettel és a terrorral.

Lapunk telefonon kereste meg a brüsszeli terrortámadás két magyar sérültje közül azt a kormánytisztviselőt, aki a Magyar Állandó Képviseleten jogi szakdiplomataként dolgozott, és aki a Maelbeek metróállomás peronján szerzett életveszélyes sérüléseket. Az Igazságügyi Minisztérium alkalmazásában álló, név nélkül nyilatkozó férfi elmondta, azóta már hazatért, de még mindig táppénzen van, folyik a rehabilitációja. A robbanásban kilyukadt a tüdeje, eltört három bordája, sok vért vesztett. Az életmentő műtét alatt el kellett távolítani a lépét. A bordák utólagos helyretétele már a Varga Endre sebész professzor által vezetett szegedi traumatológiai klinikán történt, az ottani csapatnak köszönhető, hogy van remény a teljes tüdőkapacitása visszaszerzésére. (K. Á.)