Hat és fél hét múlva lesz a múlt héten kihirdetett előre hozott választás az Egyesült Királyságban, amelynek toronymagas esélyese a kormányzó Konzervatív Párt. A Theresa May miniszterelnök vezette toryk 2002 áprilisa óta az első brit párt, amely elérte az ötvenszázalékos népszerűségi arányt a ComRes legfrissebb közvélemény-kutatása szerint. Skóciában is a vártnál jobban állnak, már 33 százalékos a népszerűségük a Panelbase adatai alapján.
Mégis kongatják a vészharangot. Régi párttagok a Financial Timesnak elmondták, „ha szerencsétlenül oszlanak el a szavazatok, elveszíthetjük a többségünket. Csak hat helyet kellene elveszítenünk ahhoz, hogy senkinek se legyen többsége a parlamentben”.
Persze érthető, hogy May pártjának kevésbé ismert elemei potenciális vereségről nyilatkoznak, hiszen valahogyan mozgósítani kell a kampány alatt a nagy előny miatt esetleg elkényelmesedő konzervatív szavazókat.
Sir Lynton Crosby, a konzervatívok ausztrál kampánystratégája ugyanazzal próbál győzni, mint 2015-ben, még David Cameron oldalán. A toryk a következő hetekben a stabilitásra helyezik majd a hangsúlyt, miközben a „káosz koalíciójával”, azaz az ellenzéki pártok összefogásával riogatnak.
Ugyanakkor van némi alapja a konzervatívok aggodalmának. Még az előre hozott választás bejelentése előtt örült nagyon a New Statesman annak, hogy May hű ígéretéhez, és nem lesz választás 2020-ig. Ugyanis akkor publikálták egy konzervatív megbízásból, belső használatra a Crosby Textor által készített felmérés eredményeit. Ebből kiderült, hogy a kormánypárt elvesztené azt a 27 képviselői helyet, amelyeket az előző ciklusban koalíciós partner Liberális Demokrata Párttól elcsakliztak 2015-ben.
Végül kiírták a választást, a libdemeknek pedig valóban egyre jobbak az esélyeik. Ennek négy fő oka van.
A mély válságot átélő Munkáspárt dolgát nehezíti, hogy egykori elnöke, Tony Blair exminiszterelnök vasárnap a BBC egyik műsorában közölte: olyan jelöltekre kell szavazni, akik brexitellenesek, teljesen mindegy, milyen pártban politizálnak. A kijelentés természetesen felháborította Jeremy Corbynt és a pártvezetést, akik a győzelemre hajtanak, de erre kicsi az esélyük a fiatal párttagok által megszavazott pártelnök országos népszerűtlensége miatt. A Financial Times úgy tudja,
a mérsékelt munkáspártiak igyekeznek nem beszélni Corbynról, illetve azt hangoztatják a választókkal való személyes találkozásaik alkalmával, hogy nyugodtan szavazhatnak rájuk, hiszen Corbynból nem lesz miniszterelnök.
Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) számára viszont túl korán jön a választás: a brexitnépszavazás után ügyüket vesztették, és belső konfliktusokkal is küzdenek – erről itt írtunk bővebben.
A fentiek alapján úgy fest, hogy az előre hozott választás leginkább a konzervatívoknak és a liberális demokratáknak kedvez, a többiek kudarcra vannak ítélve.
