A nagy örömködés közepette elsikkad, hogy az előzetes adatok szerint 75 százaléknyi választó ment szavazni, ami alacsonyabb az első fordulóban tapasztaltnál (78 százalék), és az is elég aggasztó, hogy 4 milliónyian szándékosan rontott szavazatot vagy üres borítékot adtak le.
A neheze tényleg most jön, a harmadik fordulóként emlegetett nemzetgyűlési választásokat most június 11-én és 18-án tartják, és máris kegyetlen indulatok jellemzik a helyezkedést. Mert, ugye, jogosan kérheti számon Francois Fillon Köztársaság-párti jelölt, hogy mivel táborát Macronhoz terelte, nekik is jusson bőven jelölt. De ugyanezt követelhetik a szocialisták is. Épp ezért nyárra azért kiderül, hogy milyen arányban konzervatív, illetve szocialista Macron mozgalma.
A harc nemcsak ezen a térfélen dúl, a Nemzeti Front alapítója, Jean-Marie Le Pen nekiesett lányának, mondván, alkalmatlan a pártvezetésre. Marine Le Pen meg azt ígérte csalódott szavazóinak, újjáépíti a szuverenista, konzervatív politikai oldalt és átnevezi pártját.
Utólag visszatekintve a második forduló előtti két hétre, Macron viszonylagos nyugalommal várhatta győzelmét. Az újságok címlapjai, a folyóiratok portrécikkei mind-mind a szúrós tekintetű fiatal politikussal foglalkoztak. Ráadásul a nemzeti konszenzus a szélsőség kirekesztésével kapcsolatban mindvégig a politikai vizek felett lebegett, de mielőtt bárki felhördülne, tudni kell, hogy Franciaországban az extremizmus határát jóval beljebb húzzák meg a politikai középhez, mint sok más országban vagy akár Magyarországon. Le Penék ebben a csapdában vergődtek, és hiába támadták a sajtót, de ezt a – mondjuk ki – alaptalanul és állandó jelleggel rájuk sütött vádat nem sikerült lemosni magukról.
A győzelem napján kezdődik az átadás-átvétel, és vasárnap lesz a beiktatás. Erős ez a május a franciáknál.
