Rögtön első teljes hivatalban töltött napján nagy lendülettel látott munkához a vasárnap beiktatott Emmanuel Macron francia államfő. Kora délután ugyanis hivatalossá vált, hogy az elnök a jobboldali Köztársaságiak politikusát, Édouard Philippe-et választotta miniszterelnökének, délután pedig már az uniós kapcsolatok szorosabbra fűzését beszélte meg Angela Merkellel Berlinben.
Korántsem meglepő, hogy Macron első külföldi útja a német fővárosba vezetett, hiszen a francia elnökválasztási kampány során gyakorlatilag ő volt „Európa jelöltje”, az, aki az európai közös projekt elmélyítésével kampányolt. Ennek megfelelően az sem okozott meglepetést, hogy a két vezető tanácskozása utáni sajtótájékoztató is nagy egyetértésben zajlott. Merkel elárulta, hogy júliusban leülnek tanácskozni a két ország miniszterei, majd kijelentette „Németországnak nem mehet jól Európa nélkül, Európának pedig nem mehet jól, ha Franciaországnak nem megy”.
Bár Merkel kifejezetten örült Macron megválasztásának, utóbbi pedig egyértelműen hitet tett amellett, hogy a német–francia tandemnek az Európai Unió motorjává kell válnia, az új francia államfő néhány ötlete már a kezdetektől túl meredeknek tűnt a németek számára. A kétsebességes Európa ugyan Merkelnek és Macronnak is a tervei között szerepel, ám utóbbi, úgy tűnt, jóval tovább menne a németeknél.
Ugyan német részről korábban óvatosan már figyelmeztették is Macront, hogy olyan súlyú reformokhoz, mint egy közös eurózóna-költségvetés kialakítása, módosítani kellene az unió alapszerződését – ennek pedig kevés a realitása, lévén a 28 tagállam együttes hozzájárulása kellene – Merkel tegnap már nem zárta ki ennek lehetőségét. Ha szükséges, és észszerű mindez, akkor bármi lehet – nagyjából így lehet összefoglalni a kancellár álláspontját, ám szerinte egy ilyen változást nem lehet egyszerűen kormányok között megtárgyalni. Egyúttal bejelentette: Németország és Franciaország közösen menetrendet készít az Európai Unió és az euróövezet továbbfejlesztéséről.
Macron is az együttműködés és az Európai Unió jelentőségét hangsúlyozta, sőt nem kevesebbre, mint az EU történelmi újjáalapítására hívott fel. Szavaiból az derült ki, hogy az ország az EU reformjáért dolgozik majd, nemcsak azért, mert erre Európának szüksége van, hanem azért is, mert Franciaországnak kell mindez. A két vezető beszámolója alapján úgy tűnik, néhány kereskedelmi jellegű kérdést leszámítva többé-kevésbé egyetértettek. A németekkel fenntartott kétoldali kapcsolatokban Macron szerint egyébként még az eddigieknél is több bizalomra van szükség.
Odahaza eközben Macron és pártja, a még csak alig egyéves La République en marche (A Lendületben a Köztársaság – REM) már megkezdte a helyezkedést a júniusi parlamenti választásokra. Édouard Philippe, Macron választottja a miniszterelnöki posztra, Le Havre városának 46 éves polgármestere pártjának egyik reformistájaként ismert, aki a Köztársaságiak elnökjelölt-választási kampánya során Alain Juppét támogatta. Philippe kinevezése jól illik Macron azon tervébe, hogy megszerezze a Köztársaságiak reformista politikusainak támogatását, ezzel pedig „leszalámizza” a konzervatív politikai alakulatot, ahogy azt már a szocialistákkal is elkezdte megtenni. Ez azért is kiemelten fontos számára, mert kérdéses, hogy a komoly múlttal nem rendelkező pártja önálló többséget tudna szerezni a parlamenti választásokon, márpedig a többség támogatása nélkül Macronnak igencsak nehéz lenne keresztülvinni nagyívű terveit.
A REM egyébként a tervek szerint egy híján Franciaország mind az 577 egyéni körzetében indít jelöltet, csak abban nem, ahol Manuel Valls egykori szocialista miniszterelnök indul, aki egyébként már az elnökválasztási kampányban beállt Macron mögé.
