Ma jelent meg az Európai Unió közbeszerzési értesítőjében (TED) az a kiírás, melyben a Honvédelmi Minisztérium (HM) vállalkozót keres Mi–24-es harci helikoptereinek nagyjavítására. Mint arról lapunkban többször is beszámoltunk, a gépek 2013 óta nem repültek, s bár hivatalosan nem vonták ki őket a szolgálatból, a fenntartásukhoz szükséges készleteket (például a rakétafegyverzetet) kiárusította a HM, így szakmai körökben meglepetést keltett, amikor az ismételt szolgálatba állításhoz szükséges nagyjavítást nemrégiben kilátásba helyezte Simicskó István tárcavezető. A kiírás előzményeként a parlament pár hete pótköltségvetést szavazott meg a célra tízmilliárd forint összegben, és jövőre újabb tízmilliárd forint áll rendelkezésre a nagyjavításra.
Mindez a TED-en található dokumentációban úgy jelenik meg, hogy első lépésként hat darab Mi–24P változatú (a kilencvenes években volt NDK-s készletekből Németországtól ajándékba kapott) gépet vetnének alá komplex ipari nagyjavításnak, majd opcióként, két éven belül további hat Mi–24V változatú (a Magyar Néphadsereg által a nyolcvanas évek közepén kapott) gépet. Az a tény, hogy az eljárás tárgyalásos lesz, valamint a pályázóknak az elmúlt három évből legalább öt Mi–24-es nagyjavítását kell felmutatniuk, bizonyossá teszi, hogy az eredeti (szovjet) gyártói jogokat öröklő Vertoleti Rosszii orosz cég lehet csak a győztes – értesültünk. Emlékezetes, hogy ők nagyjavították a honvédség négy Mi–17-es szállító helikopterét is, melyek az előző hónapban tértek vissza a cég novoszibirszki javítóüzeméből. Mint arról korábban hírt adtunk, ahogy a tavaly nyári négymilliárd forintos szerződés a 2016 eleji moszkvai Orbán–Putyin találkozót követte, így a mostani eljárás is az idén februári „csúcstalálkozón” hozott stratégiai döntés folyományaként értékelhető.
Miközben az oroszországi nagyjavítások politikája homlokegyenest ellentétes a NATO-ban jelenleg követett, az orosz haditechnikai függéstől való mihamarabbi szabadulást célzó törekvésekkel, azok szakmai tartalma is elégtelennek tekinthető a 21. században. Mint azt a Mi–17-esek kapcsán is megírtuk, a nagyjavítást a HM nem használta ki arra, hogy a gépek minimális képességnövekedésre tegyenek szert, például túlélőképességi berendezésekkel vagy az éjjellátó szemüvegekkel való kompatibilitás minden gépre történő kiterjesztésével. A mostani kiírásból is úgy tűnik, hogy a Mi–24-esek a nagyjavítás után is megmaradnak eredeti, hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji színvonalukon, ami teljességgel alkalmatlanná teszi őket a modern harcmezőn történő hatékony bevetésre és túlélésre. Mivel a kiírásban a nagyjavításon kívül szó esik „kapcsolódó szolgáltatások nyújtásáról” is, ebben a tekintetben elvileg van mozgástér, de biztosat csak a pontos követelményrendszer ismeretében lehetne erről mondani, ami nem nyilvános. Mint a Mi–17-esek esetében, a szakmai közvélemény csak a visszaérkezés, a gépek szemrevételezése után alkothat képet az elvégzett munka mélységéről s az elszalasztott lehetőségekről.
A másik problematikus tényező az idő: mivel a gépek több mint négy éve nem repültek, a személyzet visszaképzése, illetve újabbak kiképzése nem rutinfeladat, különösen a „harcra kész” minősítés tekintetében. Ha feltételezzük, hogy a gyors szerződéskötést követően az első hat Mi–24-es jövő nyárra vissza is tér Oroszországból, épkézláb harci helikopter századot ebből felállítani legalább másfél-két évet igényel majd. Persze csak akkor, ha lesz, aki a gépeket kiszolgálja és karbantartsa: nemrég írtunk arról, hogy az elvándorlás miatt a szolnoki helikopterbázison kritikus szintre süllyedt a repülőműszaki katonák létszáma. Viszonyításképpen: az ipari nagyjavítással a helikopterek újabb nyolc év naptári és kétezer óra repülési üzemidőre kapnak lehetőséget.
Forrásaink emlékeztetnek: a szovjet-orosz gépekre szánt húszmilliárd forintból hat darab korszerű, nyugati, felfegyverzett többcélú helikoptert is lehetne vásárolni, de használtan kijönne ebből ugyanennyi amerikai Black Hawk közepes szállítóhelikopter is. S ha már a földi csapatok légi tűztámogatásának megerősítése a cél, a pénzt arra is lehetne fordítani, hogy a Gripenek végre képessé váljanak bombázásra, és ehhez jelentős, korszerű irányított bombakészletet vásároljanak számukra.
A Mi–24-esek nagyjavítására vonatkozó ajánlatok beadási határideje augusztus 4.
