A másik problematikus tényező az idő: mivel a gépek több mint négy éve nem repültek, a személyzet visszaképzése, illetve újabbak kiképzése nem rutinfeladat, különösen a „harcra kész” minősítés tekintetében. Ha feltételezzük, hogy a gyors szerződéskötést követően az első hat Mi–24-es jövő nyárra vissza is tér Oroszországból, épkézláb harci helikopter századot ebből felállítani legalább másfél-két évet igényel majd. Persze csak akkor, ha lesz, aki a gépeket kiszolgálja és karbantartsa: nemrég írtunk arról, hogy az elvándorlás miatt a szolnoki helikopterbázison kritikus szintre süllyedt a repülőműszaki katonák létszáma. Viszonyításképpen: az ipari nagyjavítással a helikopterek újabb nyolc év naptári és kétezer óra repülési üzemidőre kapnak lehetőséget.
Forrásaink emlékeztetnek: a szovjet-orosz gépekre szánt húszmilliárd forintból hat darab korszerű, nyugati, felfegyverzett többcélú helikoptert is lehetne vásárolni, de használtan kijönne ebből ugyanennyi amerikai Black Hawk közepes szállítóhelikopter is. S ha már a földi csapatok légi tűztámogatásának megerősítése a cél, a pénzt arra is lehetne fordítani, hogy a Gripenek végre képessé váljanak bombázásra, és ehhez jelentős, korszerű irányított bombakészletet vásároljanak számukra.
A Mi–24-esek nagyjavítására vonatkozó ajánlatok beadási határideje augusztus 4.
