Helikopterek keletről és nyugatról?

A honvédség Oroszországban javíttatja szovjet helikoptereit, de használt amerikai Black Hawkokra is van ajánlat.

A Mi–24-esek helyrehozatala melletti legfőbb érv kapacitásbeli: a honvédségnek mindössze 14 Gripenje van (a flotta kiegészítését néhány példánnyal nemrégiben elutasította a vezérkar), amelyeknek a fő feladata a magyar és a szlovén, esetenként (legközelebb 2019-ben) a balti légtér védelme, s csak másodlagos a földi csapatok támogatása. Bizonyos feladatokat nem is tudnak olyan hatékonyan ellátni, mint a lassan és alacsonyan repülő harci helikopterek. Ha ez nem lenne elég, a megváltozott biztonságpolitikai viszonyok közepette rövidesen felderítési feladatokat is rájuk ró az elöljáró, azaz még inkább meg kell osztaniuk szűkös erőiket.

Bennfentesek azonban rámutatnak: a honvédelmi döntéshozatallal kapcsolatban nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani a szakmai érveknek, hiszen a nagy értékű beszerzéseket úgyis politikai-gazdasági-korrupciós logika szerint szokták meghozni idehaza. Épp ezek miatt nem érdemes egyébként a meglévő szovjet helikopterek oroszországi javíttatása mögött sem geopolitikai irányváltást látni. A Moszkvának kedvező döntések ellenére nem szünetel ugyanis a nyugati kormányok és repülőgépipari cégek magyarországi lobbitevékenysége. A Lockheed Martin amerikai óriáskonszern tulajdonában lévő Sikorsky ezúttal használt, ezért relatíve olcsóbb Black Hawk helikoptereket ajánl, amelyek elfogadását Orbánék a Trump-kormányzatnak tett gesztusként használhatnák fel például a májusi brüsszeli NATO-csúcshoz igazítva, amelyen először lesz jelen az új amerikai elnök. Hat ilyen gép – kellően felszerelve persze – óriási előrelépés lehetne a honvédség kommandósait tömörítő szolnoki 2. Különleges Rendeltetésű Ezred számára, amely jelenleg az amerikai haderő helikoptereinek szolgálataira szorul, ha összetett és kockázatos, szoros szövetségi együttműködést igénylő feladatokról van szó. Nem adta fel az európai Airbus Helicopters sem, amely egy majdani katonai megrendelés reményében repülőgépipari beruházásokat hoz Magyarországra: tavaly egy német beszállító paksi leányvállalata nyerte el a legszigorúbb légügyi hatósági minősítést, az idén egy svájci cég jelentette be, hogy az Airbus utasszállítóihoz Egerben fog részegységeket gyártatni.

Mivel azonban a katonai helikopterek megrendelése tekintetében jelentős mennyiségre Magyarországon nem lehet számítani, az ellentételezésként remélhető gazdasági és politikai haszon sem lehet túl nagy. Ez volt a tanulsága egy korábbi dél-koreai próbálkozásnak, amely pedig értesülésünk szerint felkeltette a magyar miniszterelnök figyelmét is: fantáziát látott abban, hogy a helyi haderőnek tervezett, Szurion nevű helikoptert európai dizájn alapján, amerikai hajtóművekkel építik az ázsiai országban. Orbán azt akarta, hogy hozzák az összeszerelést Magyarországra, ám gyorsan visszahúzták a földre. A szóba jöhető legtöbb, harminc gépért sem lett volna megtérülő gyártósort telepíteni idehaza, ahol ráadásul még a környező országokhoz képest is csak nyomokban lelhető fel repülőgépipari tevékenység. A kecsegtető üzlet kútba esett.

Ami a belpolitikai megfontolásokat illeti, bennfentesek valószínűnek tartják: ha záros határidőn belül, például az említett NATO-csúcstalálkozóig a kormány nem dönt nyugati helikopterek beszerzéséről, arra legközelebb csak a 2018-as választás után keríthetnek sort.