Az oroszellenes szankciókkal takarózik a honvédelmi tárca

A 22-es csapdájában vergődik a HM az oroszországi helikopterjavítással kapcsolatban.

A Mi–17-esek most elvégzett oroszországi nagyjavításával nyolc évig és kétezer repült óra erejéig maradhatnak még használatban. Ez az idő van annyira jelentős, ami érdemessé tenné a platformokat a modernizációra, így az éjjellátó szemüvegekkel való repülés képességének megteremtésére, illetve olyan berendezések beépítésére, amelyekkel eltéríthetik az ellenséges rakétákat. Nyolc év ráadásul hosszú idő a biztonság- és katonapolitikában is: semmilyen biztosíték nincs arra nézve, hogy ezalatt a helikopterekre nem lesz szükség éles bevetésen.

Nem csak háborúra kell gondolni. Békeidőben is nagyon hiányoznak azok a képességek, amelyek megteremtését most elmulasztotta a HM. Már a tizenegy éve történt hejcei szlovák repülőkatasztrófa rámutatott arra, hogy a magyar kutató-mentő szolgálat helikopterei éjszaka jóformán tehetetlenek, de azóta is történt több eset, amikor emiatt nem sikerült időben beavatkozniuk, elmulasztva a segítségnyújtás lehetőségét. Ebben is van térségi ellenpélda: Szlovákia erre a célra használt Mi–17-eseit a legkorszerűbb izraeli éjjellátó technikával modernizálta, bizonyítván, hogy így igenis van értelme a régi szovjet gépek tovább éltetésének. Persze északi szomszédaink a típusváltás tekintetében sem beszélnek a levegőbe. Nemrég érkezett meg az eperjesi helikopterbázisra az ország légiereje számára megrendelt amerikai Black Hawk helikopterek első két példánya. Emlékezetes, hogy az Orbán-kormány 2013-ban még nyugati helikopterbeszerzést ígért, majd lassan elcsendesedtek a hangok. Helyette 2014-ben használt orosz Mi–8-asok beszerzése történt hárommilliárd forintért, amire az akkori miniszter, Hende Csaba már nem akar emlékezni, majd tavaly négymilliárdért megrendelték négy Mi–17-es nagyjavítását.

A HM hozzáállásának persze van egy másik olvasata is. Azt mutatja, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök által adott stratégiai irányszabást, miszerint egyelőre az oroszokkal kell együttműködni a honvédség helikopterképességének fenntartásában, képtelen a nemzeti érdekeket szem előtt tartva végrehajtani, hatékonyan aprópénzre váltani. Forrásaink szerint bizonyos, hogy az említett minimális anyagigényű korszerűsítési munkálatokat jogilag be lehetett volna szorítani a szankciós keretek közé, arról nem is beszélve, mennyire életszerűtlen, hogy egy NATO-tagország haderejének ilyen képességnövelését Nyugatról felróják.

A kérdés azért is fontos, mert az idén, illetve jövőre a HM 12 darab Mi–24-es harci helikoptert is Oroszországba szándékozik küldeni nagyjavításra. Ha ismét elmulasztja a korszerűsítést, félő, hogy húszmilliárd forintjáért a honvédség negyven évvel ezelőtti technikai színvonalon lévő gépeket kap vissza. Ha a pedig a HM jogászai továbbra is szigorúan értelmezik a szankciókat, fegyverzetet sem lehet majd beszerezni a gépekhez, ami nélkül mondani sem kell, hogy a harci helikoptereknek mennyi értelmük van.