A honvédség szállító helikoptereit érintő súlyos hiányosságról lapunk először tíz éve írt, azóta semmilyen lépés nem történt orvoslására. Közérthetőbben úgy lehet fogalmazni: a gépeket ennyi erővel át lehetne festeni rikító sárgára, s velük létrehozni egy civil katasztrófavédelmi helikopteres különítményt, mert kizárólag békeidőben értelmezhető az általuk nyújtott képesség.
Mint arról lapunk beszámolt, a kérdéses négy gép május 20-án érkezett vissza Novoszibirszkből, ahol tavaly ősz óta a Vertoleti Rosszii cég helyi javítóüzemében átestek a nagyjavításon. Ez azt jelenti, hogy a honvédségnek gépenként kétezer óra repülési és nyolc év naptári üzemideje van ezekkel a helikopterekkel, illetve ötödik társukkal, melynek kiküldése rövidesen megtörténik, egy ugyanilyen beavatkozásra. Egy ilyen több hónapos, bonyolult munkálat, amikor a gépeket miszlikre szedik, majd újra összerakják, a legalkalmasabb arra, hogy a szükséges fejlesztéseket is elvégezzék.
A harmincéves magyar forgószárnyasok esetében ez a szükséges kábelezést, kezelőpanelek és úgynevezett infracsapda-vető berendezések felszerelését kellett volna hogy jelentse, ám ez értesülésünk szerint nem történt meg, mert nem szerepelt a megrendelő fél követelményrendszerében. Az infracsapdák lényegében magnéziumfáklyák, melyeket a helikopterek akkor szórnak a harcmező felett, ha támadás éri őket a legveszélyesebb vállról indítható légvédelmi rakéták részéről, melyeket el tudnak téríteni céljuktól.
A berendezéskészlet beépítése a világ egyik legnagyobb helikoptercége számára semmilyen problémát nem jelentett volna. Sőt! Információink szerint az orosz kínálatban szerepel a Prezident-Sz nevű rendszer is, mely az egész önvédelmi folyamatot automatizálja olyan szenzorok beépítésével, melyek érzékelik a közeledő rakétákat. Ez utóbbi nem olcsó, de a magyar és szövetséges katonák életének értékével, illetve a gépek még legalább nyolcéves honvédségi használatával összevetve megfizethető, különösen, hogy példátlan mértékben bővül a honvédségi büdzsé.
De ez nem minden. A honvédségi szállító helikopterek (ebbe beletartozik még néhány használtan vett Mi-8-as is) személyzete nem csak ezt a szofisztikáltabb védelmet kénytelen nélkülözni. A kabint, a hajtóművet nem védi páncéllemez vagy kevlárbetét a csöves fegyverek lövedékeitől és a repeszektől.
Fontos hangsúlyozni, hogy a környező országok által használt ugyanilyen vagy hasonló, szovjet-orosz örökségből származó Mi-17-es gépek mindegyikén megvannak a felsorolt túlélőképességi megoldások, csak és kizárólag a Magyar Honvédség gépein nincsenek. Tekintettel arra, hogy a repülő haderőnem szakmaiságát köztudottan Magyarországon építették le a legnagyobb mértékben az elmúlt negyedszázadban (repülőgépipari háttér, képzés, szakmai szervezetek és mérnöki állományuk), véletlenül sem lehet arról szó, hogy mindenki téved ebben a kérdésben, és csak nekünk van igazunk.
De nem csak az ilyen régi gépekről van szó.
A legújabb amerikai, európai és orosz helikopterek – melyek beszerzésétől az Orbán-kormány korábbi ígéretével szemben elállt, ezért vannak most a nagyjavítások – állig fel vannak vértezve a legfejlettebb technikát alkalmazó túlélőképességi megoldásokkal, mert azok nélkül egyszerűen semmi esélyük. A harcmezőn immár nem lehet elbújni, csak időben észlelni a fenyegetést, és védekezni ellene, ha van mivel. A magyar helikopteresek gépeik jelenlegi felszereltségével csak hősi halottak lehetnek egy konfliktusban.
De nemcsak a túlélőképességi problémát nem sikerült orvosolni a Mi-17-esek novoszibirszki nagyjavítása során. A kiküldött négy gép közül kettő, melyek műszer- és kabinvilágítása még nem volt kompatibilis az éjjellátó szemüvegekkel (NVG), sem kapta meg ezt a módosítást. Ez azért lenne fontos, mert tervben van a szocialista kormány által 2008-ban megteremtett, majd a második Orbán-kormány által 2013-ban veszni hagyott éjjelátós repülési képesség helyreállítása. Ha csak két gép alkalmas erre, akkor nehezebb megszervezni egy ilyen újraképzést, mint ha mind a négy, illetve öt az lenne. Arról nem is beszélve, hogy ha az összes gép alkalmas lenne NVG-vel történő repülésekre, azt végre be lehetne vezeti a kutató-mentő szolgálat ellátásába is, jelentős képességnövekedést eredményezve.
Az elkövetett hibáknak és felismerésüknek azért van jelentősége, mert a kormány idén és jövőre összesen húszmilliárd forintot kíván fordítani arra, hogy az általa 2013-ban szintén veszni hagyott harci helikopteres képességet helyreállítsa. Ehhez összesen 12 Mi-24-est kívánnak Oroszországba küldeni nagyjavításra. Esetükben még bonyolultabb feladatról van szó, hiszen közel öt éve vannak használaton kívül, a szabad ég alatt tárolva. Ahhoz pedig, hogy az egész erőfeszítésnek katonailag értelme legyen, a túlélőképesség fokozásán kívül meg kellene teremteni rajtuk a korszerű éjjeli alkalmazhatóságot. Fegyverzetet is kellene hozzájuk beszerezni, mert kényszerpihenőjük idején rakétakészleteiket felszámolta, illetve eladta a HM.
