Van egy olasz közmondás, amely szerint „aki alszik, nem fog halat”, ami a magyar „aki nem dolgozik, ne is egyék” megfelelője lehetne. A mondással ellentétben sokan meg vannak győződve róla, hogy az ebéd utáni szieszta, vagy ahogy az olaszok hívják, „szunyókálás” éppen hogy nem időveszteség, hanem kihagyhatatlan része egy eredményes és egészséges napnak. Minél délebbre megyünk, annál nagyobb egyetértést találunk a kérdést illetően. Ennek két alapvető fiziológiai oka van: délebbre menve a hőmérséklet növekszik, amely főleg a nyári hónapokban délutánonként szinte elviselhetetlen. Ezenkívül, bár Olaszországban mindenhol jó a konyha, a déli régiókban vannak a legkiadósabb fogások, ebédre általános a tészta, a pizza és az olajban sütött zöldségek, tenger gyümölcsei. A hatalmas hőség túléléséhez és a gazdag ebéd megemésztéséhez sokan bezárnak két-három órára ebéd után, és csak késő délután nyitnak ki. A pugliai Silvia azt mondja: „Ma már nem egész évre érvényes a szieszta, de nyáron a boltok, cégek nyitvatartása változik, mert elképzelhetetlen lenne enélkül átvészelni a napot. Semmi gond nem történik abból, hogy bezárnak délutánra, sőt, az lenne a furcsa, ha valaki nyitva lenne, maximum a turisták lepődnek meg néha.”
De mi a helyzet északon? Az északi régiók mindig az olasz gazdaság lüktető központjának voltak kinevezve, főleg a nagyvárosok, ahol a többség teljesen kizártnak tartja a délutáni többórás pihenőt, még akkor is, ha például idén nyáron a hőmérséklet Milánóban magasabb volt néha, mint délen. A szicíliai, de évek óta Milánóban élő Alessandrának nem kis gondot okoz ez, mint mondja: „Nagyon hiányzik a délutáni alvás, és bár a hatalmas iram miatt hét közben nem engedhetem meg magamnak – gyakran a számítógép előtt eszem egy szendvicset a déli szokásos két-három órás ebédidő helyett –, hét végén nem tudom kihagyni a pihenőt.”
Szicíliában évszázadok óta a nap kihagyhatatlan része a szieszta, olyannyira, hogy még egy legenda is fűződik hozzá. A történet szerint II. Frigyes német-római császár és szicíliai király udvarában a tudósok között nagy vitát váltott ki a kérdés, a szieszta segíti-e jobban az emésztést ebéd után, vagy egy kis séta. Frigyes, aki híres volt pragmatizmusáról, azt találta ki, hogy kutatást végez. Arra kérte szolgálóit, keressenek egy jó egészségi állapotú ikerpárt. Meghívta őket egy kiadós lakomára az udvarába, majd az egyiket aludni küldte, a másikat egy sétára. Pontosan két óra múlva visszahívta őket, és utasítására mindkettőt kivégezték, hogy udvarának tudósai megvizsgálva emésztőrendszerüket megállapítsák, melyik módszer jobb. Állítólag ez az első tudományos bizonyíték, hogy a szieszta tényleg hasznos.
Szerencsére a tudomány az elmúlt évszázadokban rengeteget haladt előre, és ma már nem kell ilyen véres kísérletekbe fogni, hogy megtudjuk a délutáni alvás jótékony hatásait. Sergio Garbarino neurológus és neurofizikus tanácsadóként dolgozik a milánói Sonnomedica központnál, ahol alvási problémák megoldásával foglalkoznak. Garbarino szerint a délutáni pihenőnek számos jótékony hatása van a szervezetre. Egy álmatlan éjszaka után például nagyban elősegítheti a stressz kezelését a délutáni pihenő, ugyanis 30 perc szunyókálás csökkenti a kortizol, azaz a stresszhormon szintjét, és ezáltal növeli a jó hangulatot. Nemcsak a kedvünkre van hatással, de az agyműködésünkre is. A pihent elme jobban tud koncentrálni a munkahelyen, az iskolában, de még vezetés közben is, valamint pont az egész napos monoton munka megszakítása a délutáni rövid pihenővel kifejezetten jó hatással lehet a produktivitásra és az innovatív gondolatok születésére. Ha ezek még nem győztek meg minket, Garbarino szerint az egyik legfontosabb tény a National Sleep Foundation által felfedezett összefüggés a szieszta és bizonyos megbetegedések kockázatának csökkenése között. A rendszeres sziesztázóknak 37 százalékkal, míg az alkalmi délutáni pihenőknek 12 százalékkal nagyobb esélyük van arra, hogy elkerüljék a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, mint azoknak, akik nem alszanak ebéd után.
