Alaposan fején találta a szöget egyik legutóbbi tweetjében Donald Trump. Az Egyesült Államok elnöke a konföderációs szobrok tüntetésekkel kísért eltávolítása kapcsán azt írta: „Robert E. Lee, Stonewall Jackson – ki lesz a következő, Washington, Jefferson? Ez annyira ostobaság!” Szinte egy időben ezzel már meg is szólalt egy chicagói lelkész, James Dukes, hogy követelje George Washington szobrának eltávolítását.
A Felszabadulás Keresztény Centrum vezetője azzal érvelt, hogy szerinte Washington a fehér Amerikáért harcolt, ezért a fekete közösség szemében nem lehet hős. Megjegyezte azt is, hogy sokszor kritizálták már ezért a kijelentéséért, és rendre megkapja, hogy „Washington megtanította a rabszolgáit olvasni”. De Dukes szerint mindez olyan, mintha egy túszejtő mondjuk enni adna a foglyainak. (George Washington, a „nemzet atyja” az Egyesült Államok déli részéről, Virginiából származik, és a szüleihez hasonlóan ültetvényes földbirtokos, tehát rabszolgatartó volt.) A lelkész egy másik, ugyancsak déli, ugyancsak rabszolgatartó elnök, Andrew Jackson szobrát is elmozdítaná. Viszont ha az emlékművek eltűnnének, nem nevezné át a tereket, ahol álltak. Maradna tehát Chicagóban a Washington park, csak nem az első amerikai elnök, hanem Harold Washington, a város korábbi – egyébként fekete – polgármestere után. Ugyanez történne a Jackson parkkal: csak éppen nem a „bankgyilkos”, államadósságot lefaragó elnök, hanem Michael Jackson néhai popsztár után.
Thomas Jefferson szobra kapcsán pedig az az igazság, hogy Trump le van maradva: egy baloldali feketéket tömörítő egyesület, a Mobilized African Diaspora (MAD) már áprilisban a Ku-Klux-Klan egyenruhájára utaló lepedővel takarta le az elnök Columbia Egyetemen található szobrát, mondván, hogy így mutatkozik meg csak igazán Jefferson rasszista és szexista természete. Az pedig, hogy az egyetem vezetése eltávolította a lepedőt, a MAD szerint azt jelzi, hogy folytatódik a feketék hangjának elnémítása.
Az esetek túlmutatnak azon a szoboreltávolítási hullámon, amely a halálos áldozatot és számos sérülést követelő charlottesville-i tüntetés kapcsán bontakozott ki. Ismeretes, a virginiai városban akkor szabadultak el az indulatok, amikor híre ment, hogy a helyi – demokrata vezetésű – önkormányzat el akarta mozdítani Robert E. Leenek, a konföderációs csapatok tábornokának 1924-ben felállított szobrát. Ez ellen számos neonáci és rasszista szervezet tüntetett, zsidózva vonultak végig a városon, a legtöbbjük oldalán pisztollyal. Ám megjelentek az ugyancsak felfegyverzett antifasiszta tüntetők is, közéjük hajtott autójával James Alex Fields.
Robert E. Lee szobra azóta is áll Charlottesville-ben, és hogy mennyire nehéz lesz a városnak a tüntetések után együtt élni vele, azt remekül mutatja az alábbi eset. Egy fiatalember, Allen Armentrout egyedül odament a tábornok szobrához a tüntetés után, hogy tiszteletét fejezze ki előtte. Vállára tette a sávos csillagos konföderációs zászlót, felvette a déliek egyenruháját, és biztos, ami biztos alapon egy gépfegyvert és egy pisztolyt is vitt magával.
Maroknyi antifasiszta tüntető vette körül, és akkor is szidták, amikor a rendőrség elvitte Armentroutot a helyszínről. A rend charlottesville-i őre nem is tudta magában tartani sommás véleményét, úgyhogy oda is vetette a filmező demonstrálóknak:
– Megint akarnak egy olyan napot, mint a múltkori? – célzott a gázolásos merénylettel végződő demonstrációkra.
– Az a vér a maguk kezén szárad – szólt vissza fölényeskedve az antifasiszta tüntető. Ezután képzeljük el, milyen lesz, ha ismét híre megy annak, hogy eltávolítanák a szobrot. Az esetet követően egyébként Armentroutot kirúgta az iskolája, a Pensacola Christian College.
Más városokban viszont elkezdték a konföderációs szobrok eltávolítását. A legnagyobb visszhangot talán az észak-karolinai Durhamben található konföderációs szobor ledöntése váltotta ki. Egyrészt szinte azonnal a virginiai események után történt, másrészt sokakban megdöbbenést váltott ki, hogy a hatóságok hagyták, és hogy a jellemzően baloldali, liberális tüntetők leköpték, rugdosták az összetört alkotást.
Máshol viszont vagy a városvezetés, vagy a helyi kormányzók, esetleg egyetemi vezetők jelezték, hogy hamarosan eltávolítják a déli konföderációra bármilyen formában emlékező köztéri szobrokat. Baltimore-ban és Austinban már meg is tették: mindkét városban gyorsan, az éjszakai órákban cselekedtek, alighanem így akartak elébe menni annak, hogy a településük úgy kerüljön be a hírekbe, mint Charlottesville. Vélhetőleg tart ettől Levar M. Stoney, Richmond polgármestere is. Az ő helyzete különösen pikáns: demokrataként és feketeként már jó ideje vezeti azt a várost, amely egykoron a konföderációs államok központja volt, ennek megfelelően egy gigantikus emlékmű hirdeti a Dél büszkeségét. Stoney először úgy fogalmazott a kérdés kapcsán, hogy szeretné, ha maradna a szoboregyüttes, de „kontextusba helyezve”, majd két nap alatt megváltoztatta a véleményét, és élesen fogalmazva nyilatkozott a városa felé magasodó lovasokról és katonákról.
– Azt kívánom, hogy bárcsak ne épültek volna meg! Sértőnek találom őket, el kell távolítani – mondta.
Mások pedig annak az Abraham Lincolnnak tartották sértőnek a szobrát, aki az 1861-től 1865-ig tartó polgárháború után felszabadította a rabszolgákat. Az elnök chicagói szobrát felgyújtották, a washingtoni emlékművét pedig összefirkálták. Egyelőre találgatnak, hogy kik lehettek az elkövetők, de az biztos, hogy nem kell sokat kutatni, hogy találjunk olyan rasszista szólamokat, amilyeneket ő is hangoztatott. Sőt ahogy Pintér Károly, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, az angol–amerikai intézet vezetője lapunknak adott interjújában fogalmazott: a rabszolgaság kérdését úgy oldotta volna meg, hogy az összes feketét visszaküldte volna Afrikába.
Miközben sorra eltűnnek vagy megrongálódnak ezek a szobrok, addig készült egy felmérés, amelyből az derül ki, hogy az amerikaiak többsége ellenzi a konföderációs emlékművek eltávolítását. A Reuters hírügynökség által megrendelt, augusztus 18–21. közt rögzített felmérés azt mutatja: a megkérdezettek 51 százaléka szerint az 1861–1865-ös polgárháborúban a déli oldalon harcolóknak emléket állító szobroknak a helyükön, a köztereken kellene maradniuk. 27 százalék szerint el kellene távolítani mindet, míg 19 százalék nem tudja, mi legyen velük.
Patrick J. Buchanan is arról értekezik az American Conservative-ban, hogy Lee tábornokot rég elfogadták az amerikai történelem tiszteletre méltó személyiségei között. Csakhogy szerinte az amerikai baloldal nagyon megváltozott az utóbbi időben: radikalizálódott és militarizálódott. És vele együtt Amerika sem a régi már Buchanan szerint, amiért ő a most végbemenő, „visszafordíthatatlan erkölcsi és kulturális forradalmat” okolja. Cikkében, amelynek a címe is sokatmondó – Amerika második polgárháborúja –, azt írja, a politikusaik pánikban vannak, és a szobordöntő baloldaliakat azokhoz a dzsihadistákhoz hasonlítja, akik az Iszlám Állam nevében elpusztították Palmürát. Szerinte a baloldal nem fog megállni a szobrok ledöntésénél, Amerika történetét akarja majd újraírni.
Cheryl K. Chumley is azt írja a Washington Timesban, hogy nem ért még véget a baloldali liberálisok akciója. Szerinte sem kizárólag a szobrok eltávolítása a cél, hanem az, hogy megbuktassák Donald Trumpot, megragadják a hatalmat, majd az egész alkotmányos berendezkedést megváltoztassák.
„Íme a balosok logikája: ha Amerika alapítói rasszisták, akkor az általuk írt dokumentumok, így például az alkotmány vagy a függetlenségi nyilatkozat is rasszista, és mivel ezek a mai napig meghatározzák az amerikai kormányzást, ezért az egész amerikai politikai rendszer rasszista” – írja Chumley, aki szerint káosz lenne úrrá a társadalmon a törvény és a rend tisztelete helyett.
Mindketten apokaliptikus jövőt festenek le írásaikban, de talán még annak is örülnek, hogy a szobordöntési hullám nemcsak a Dél büszke harcosainak kőből faragott mását, hanem Vlagyimir Iljics Lenin seattle-i szobrát is utoléri. Ed Murray polgármester kijelentette, hogy a charlottesville-i incidens után minden olyan köztéri alkotást el kell tüntetni, amely megosztó vagy gyűlöletet kelt. Persze ez nem lesz olyan egyszerű, mert a héttonnás alkotás egy hippinegyedben, ráadásul magánterületen áll, és a polgármester szerint az eltávolítása nem is annyira sürgős feladata a városnak. Valóban: a több millió ember haláláért felelős szovjet főtitkár mása előtt csak pár republikánus fiatal tüntetett a minap, összecsapásokról nem esett szó a hírekben.
Mindenesetre cikkünk elején csak a második felét idéztük Donald Trump tweetjének. A milliárdos politikus bejegyzése ugyanis így indul: „Nem tudod megváltoztatni a történelmet, de tanulhatsz belőle.” Nos, egyelőre úgy tűnik, ennek az ellenkezője megy végbe Amerikában.
