A szlovák, aki akcentussal beszél csehül, mégis Prágában akar miniszterelnök lenni

Mit hoz cseh barátainknak, ha az ország első számú oligarchájából csinálnak miniszterelnököt? És nekünk?

Ön mit szólna, ha Csányi Sándor, az ország leggazdagabb embere, mellesleg az egyik legjelentősebb agrárvállalkozó pártot alapítana (ráadásul az Elégedetlen Emberek Pártját), bejutna a parlamentbe, sőt pénzügyminiszter lenne, majd egy ciklussal később miniszterelnökké emelné a választói akarat úgy, hogy legfőbb kampányszlogenje az volna: „Úgy kormányzom majd Magyarországot, ahogy a cégeimmel teszem.”? Ja, és közben rendőrségi vizsgálat folyna ellene adócsalás miatt. Mert cseh barátaink éppen erre készülnek októberben, amikor az urnákhoz járulnak, hogy az új törvényhozás pártjairól szavazzanak.

A választások toronymagas esélyese ugyanis Andrej Babiš szlovák származású (a cseh nyelvet máig erős akcentussal beszélő) oligarcha, a térség és az ország egyik leggazdagabb embere, akinek magánvagyonát 3,4 milliárd dollárra becsülik. Kiterjedt céghálózata – elsősorban a mezőgazdasággal, élelmiszer-kereskedelemmel, műtrágyagyártással és még egy sor dologgal foglalkozó Agrofert Holding – révén a legnagyobb cseh munkáltató, 34 ezer embernek adva egzisztenciát. Babiš ráadásul a legnagyobb cseh – és lassan szlovák – médiatulajdonos is, a Mafra Media Group többek között a Mladá Fronta Dnes cseh napilapot is birtokolja, és Babiš nem is habozik kihasználni ezt, még ha időközben egy rokonára íratta is a céget. Legutóbb saját lapjaiban saját magáról közölt fényképes hirdetést, amelyen leragasztott szájjal ábrázolták, mondván, mindenki attól retteg a cseh elitben – elsősorban a kormányzó szociáldemokrata pártban, amellyel összekülönbözött korrupciógyanús ügyei miatt –, hogy „egyszer kinyitja a száját”. Bár most inkább neki van félnivalója attól a rendőrségi nyomozástól, amelyet az ügyben folytatnak, hogy az Agrofert egyik leánycége jogtalanul vett fel ötvenmillió euró uniós támogatást. Babiš persze koncepciós eljárást emleget, és az ügy láthatóan nem ártott eddig népszerűségének, így minden bizonnyal ő lesz októberben az új cseh miniszterelnök. Megpróbáltuk elemezni a következményeket.

Vít Dostál, az egyik legismertebb cseh elemzőintézet, az AMO vezető munkatársa telefonon nyilatkozott a Magyar Nemzetnek. Szerinte a választások után sem lesznek nagy változások a cseh bel- és külpolitikában, bár még kérdés az is, hány párt jut be a parlamentbe, mivel többen is az ötszázalékos küszöb környékén billegnek. Így még az is elképzelhető, hogy nyolc-kilenc párt alkotja majd az új cseh törvényhozást, ami természetesen a legkülönfélébb koalíciós variációkat eredményezheti – és nemigen garantálná tartósan a stabil kormányzást. (Persze a cseheknek van ebben tapasztalatuk; sőt, amikor az 1990-es évek végén előfordult, hogy a kormányzó szocdemeknek vagy a jobbközép Polgári Pártnak csak minimális, 101:99 mandátumarányú előnye volt a másikkal szemben, kifejezetten jól ment a gazdaságnak. Akkoriban el is terjedt egy poén: addig jó a cseheknek, amíg a politika saját magával van elfoglalva, és nem az országot akarja működtetni, mert azt majd megoldják ők maguk.)

A bemerevedett, szinte csak hibahatáron belül mozgó magyar pártpreferencia-adatok láttán akár irigyelhetnénk is cseh barátainkat: ott az utolsó másfél év adatait nézve a Centrum pro Výzkum Veřejného Mínění (CVVM) felmérései alapján érdekes mozgások figyelhetők meg. Babiš pártja tavaly májusban még csak 18,7 százalékon állt, majd kiugró növekedést produkálva októberre 34,5-re tornázta fel magát, és onnantól nagyságrendileg maradt is ezen a szinten tavaszig, hogy aztán a legfrissebb, szeptemberi felmérés 30,9-et mutasson neki. A kormányzó szocdemek ugyanezen időszak alatt valóságos hullámvasutat bejárva 26,5-ről (időközönkénti emelkedésekkel) 13-ra küzdötték le magukat. A volt keleti blokk egyetlen vállaltan jogfolytonos kommunista pártja 14,9 és 10 százalék között ingadozva szeptemberre 11,1-en áll, a Polgári Demokratikus Párt 7,7-ről jött fel 10,5-re tavaszig, most kissé visszaesve 9,1-et mértek neki. Érdekes fejlemény ugyanakkor, hogy a Kalózpárt a tavalyi 3,5 százalékához képest nagyot erősödve most reményekkel telve várhatja a voksolást, mivel a CVVM szeptemberre már 6,4 százalékot mért nekik. A kereszténydemokraták biztos bejutónak tűnnek 6,2 százalékkal. A félig japán, félig koreai apától, morva-cseh anyától származó, Tokióban született Tomio Okamura vezette jobboldali-populista, EU-ellenes Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) most hat százalékon áll. Nagyon rezeg a léc a szintén jobboldali-demokrata TOP 09 esetében, ők 12 százalékról indulva 4,4-en szerénykednek. A többieknek nincs esélyük.

Ez valóban elég változatos felhozatal, és elsőre tényleg a legkülönbözőbb variációkat kínálná a koalíciókötésre, de Dostál szerint abban az ANO-n kívül nagyjából minden párt egyetért, hogy Babišsal nem akarnak kormányozni. Persze nem feltétlenül az elveik miatt, hanem mert – mint ezt a legnagyobb szlovák politikai napilap, a Sme is megfogalmazta egy vezércikkében – Babiš „olyan mérgező politikai partner, aki mellett kevés az esély a túlélésre, mindenki számára ott van példaként a koalíciós kormányzást most befejező miniszterelnök, Bohuslav Sobotka, aki személyesen is belebukott ebbe a kapcsolatba, és a pártja is maradandó sérüléseket szerzett. Ebből persze az is adódik, hogy ha Babiš végül mégsem válogathat a jelentkezők között, akár komolyabb engedményekre is készülhet – mármint kezdetben, mert abban nagyjából mindenki egyetért, hogy bármilyen kormány is alakul, mindenben ő mondja ki a végső szót.

Ebben a helyzetben sokan a választási kampányba való beavatkozásként értékelték, hogy Miloš Zeman köztársasági elnök nemrég azt nyilatkozta, bármi lesz a választás eredménye, mindenképpen a győztes pártot bízza meg kormányalakítással. A kritikusok úgy vélik, Zeman ezzel Babiš minél nagyobb győzelmét szerette volna elérni, cserébe a pletykák szerint a 2018-as elnökválasztásokon Babiš támogatja majd újraindulását. Ha Babiš nem tud kormányt alakítani, és senki nem hajlandó vele szövetségre lépni, az hosszú ideig tartó belpolitikai válságot okozhat, amely most enyhén szólva nem jönne jól a cseheknek a rendkívül turbulens nemzetközi környezetben.

– Nem tudom ugyanakkor kizárni, hogy a kommunisták és az SPD nem segít végül Babišnak bizonyos gazdasági előnyökért cserébe, de egy ilyen koalíció a lehető legrosszabb variáció lenne az ország számára – mondja Vít Dostál.

Egy ilyen formáció tényleg elég groteszk volna. A cseh kommunisták politikai karaktere például mára nagyjából annyiban foglalható össze, hogy azonnal kiléptetnék az országot a NATO-ból, amiről Babiš természetesen hallani sem akar. Az SPD legszívesebben az EU-t számolná fel, így valószínűleg nagyon sokat kellene magyarázkodnia az Európai Parlament keményvonalas föderalistáit egyesítő liberális frakcióban helyet foglaló ANO-nak, mit is keresnek velük egy kormányban. Arra a kérdésre, hogy egy „Babiš-ellenes koalíció” összeállásának van-e esélye, a politológus kategorikus nemmel felel: bármennyire is utálják a szocdemek, a polgáriak, a kereszténydemokraták Babišt, ez még nem elég arra, hogy régi és mély ellentéteiket félre tudják tenni.

Babiš konkrét elképzeléseiről alig tudni valamit. Időnként adócsökkentést emleget, egyelőre hallani sem akar az euró bevezetéséről, nagyon kritikus az uniós migránspolitikával, de nagyjából ennyi, amit a nézeteiről tudni lehet. Néhány napja a Reutersnek arról beszélt, az Európai Uniót „csodálatos intézménynek” tartja, amelyben Csehországnak mindenképpen benn kell maradnia, de szerinte a kis államok hangja most el van nyomva, és nem lehet olyan arrogáns módon beszélni velük, mint azt Jean-Claude Juncker vagy éppen Emmanuel Macron tette. (Utóbbi frissen megválasztott elnökként azt üzente a migránskvótából nem kérő V4-eknek, hogy az EU nem szupermarket, amelyben azt veszek le a polcról, amit akarnak. Orbán Viktor vissza is üzent neki.) Babiš úgy véli továbbá, hogy nem szabad további hatásköröket elvenni az egyes tagállamoktól Brüsszel javára.

Az uniós és európai vezetőket persze elsősorban Babiš külpolitikai elképzelései érdeklik. Ezzel az a baj, hogy – legalábbis Dostál szerint – ilyenek egyáltalán nem léteznek.

– Szerintem Babišt nem érdekli a külpolitika. Alig beszél róla, és úgy gondolom, ha netán koalíciós tárgyalásokra kerül sor, minden szívfájdalom nélkül odaadja bárkinek a külügyi tárcát, mert számára annak nincs értéke – mondja.

Ebből persze bármi kisülhet. Ha netán a kereszténydemokraták lesznek a partnerek, legalább marad a folytonosság a mostani EU-párti külpolitikában, de ha a kommunisták vagy az SPD jutna ilyen helyzetbe, annak egyelőre beláthatatlan következményei lennének.

– A cseh–német kapcsolatokban biztosan nem hoz törést, ha Babiš kormányfő lesz: Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszterrel jó a személyes kapcsolata, és gazdasági érdekeltségei is vannak Németországban, így erre biztosan figyelne – mondja ironikusan Dostál. Bár Orbán Viktorhoz hasonlóan Babiš is rendszeres kritizálója az Oroszország elleni gazdasági szankcióknak, az AMO elemzője szerint ezen a téren nyíltan nem menne szembe Angela Merkellel.

A V4-ekkel kapcsolatban is igazából csak annyit lehet tudni Babišról (ellentétben a mostani kritikus cseh és szlovák hozzáállással), hogy nem ellenzi. Ez annyiban eredmény, hogy a cseh sajtóban Dostál szerint mostanában kifejezetten kritikus kép él a szövetségről, elsősorban a magyarok és lengyelek EU-val szembeni magatartása miatt. Így a populista Babiš akár még jó pontokat is szerezhetne a sajtóban néhány odaszúrt megjegyzéssel.

És ebből adódik a számunkra releváns következő kérdés: vajon milyen lesz Babiš viszonya Orbán Viktorhoz? Vít Dostálnak felidéztük, hogy egy hasonlóan EU-szkeptikus, populistaként induló kormányfővel, Robert Ficóval Orbán Viktor – miután ellenzéki politikusként rendszeresen kritizálta – szinte azonnal megtalálta a közös hangot miniszterelnökké választása után, a szlovákiai magyar kisebbség problémái pedig azóta részben megoldódtak, részben egyszerűen háttérbe szorultak. Ehhez képest Babišsal Orbán Viktor – mint a fentiekben láthattuk – már eleve egy platformon van egy sor fontos kérdésben. Az AMO elemzője szerint a helyzet annyiban még könnyebb, hogy Csehországban még magyar kisebbségi kérdésekkel sem kell majd foglalkozni.