Szörnyülködve figyeli a washingtoni politikai elit, ahogy Donald Trump a sajtót kezeli. Az újságírók kifogásolják, hogy erősen szelektál közöttük, tájékoztatóin pedig gyakran eltér a meghirdetett témától. E csapongás a kommunikációs csapatot is gyakran próbára teszi, akárcsak a kényszeres twitterezés. S akkor még nem beszéltünk Trump meglehetősen pokróc stílusáról.
Az elnök nemcsak az újságírókat osztja ki, de türelmetlenül leteremti munkatársait is, ha nem úgy kezelik a sajtót, ahogy ő gondolja. Nem véletlen, hogy Mike Dubke és Anthony Scaramucci sem húzta sokáig a kommunikációs igazgató poszton, és még a nyáron bedobta a törülközőt Sean Spicer, a Fehér Ház szóvivője is. Éppen ezért figyeli érdeklődve a világ, hogy a Fehér Ház ügyvezető kommunikációs igazgatójává a napokban kinevezett Hope Hicks meg tudja és meg akarja-e egyáltalán zabolázni Trumpot.
A 28 éves Hicks az elnök egyik bizalmas munkatársának számít, aki a tavalyi elnökválasztási kampányban Trump kommunikációs stábját vezette. Azután került a csapatba, hogy megismerkedett és együtt dolgozott az elnök befolyásos lányával, Ivankával. A cégbirodalomhoz 2014 óta tartozik, amikor is a Ralph Lauren divatház egyik topmodellje lett. A Politico még a nyáron közölt róla Az érinthetetlen Hope Hicks címmel portrét, amelyben az elnök feltétlen híveként írja le a dekoratív hölgyet. Olyannak, aki nem megváltoztatni, irányítani, hanem szolgálni kívánja Trumpot.
A lap által megkérdezettek halk szavú, háttérbe húzódó és hatékony munkatársként írták le Hickset, megjegyezve, hogy Trump családi összejövetelein is rendszeres vendég. Nem mindenki nyilatkozik azonban ilyen elismerően az új kommunikációs igazgatóról.
Több újságíró megjegyzi, hogy a kampány idején általa vezetett stábban teljes káosz uralkodott, nem vették fel a telefonokat. S hogy miért nem volt ez hatással Hope Hicks karrierjére? Talán azért – jegyzik meg –, mert a Trump irányította Fehér Házban az elnök iránti lojalitás a munkatársak legfőbb értékmérője. Ebben pedig Hicks szinte verhetetlen, így megérdemli a türelmet és a próbaidőt.
Emellett a Fehér Ház történetében a legfiatalabbnak számító, Trump csapatában azonban a tapasztaltabbak közé tartozó vezető legfőbb erénye éppen az, hogy érti a kívülről nézve sokszor elszabadult hajóágyúra hasonlító elnök munkastílusát. Feltehetően ugyanúgy működik majd, mint a kampány idején, amikor látványos szépsége ellenére is igyekezett észrevétlen maradni, a háttérbe húzódva védeni Trumpot, ugyanakkor logisztikai kérdésekben készséggel állt a média szolgálatára. Ezek a tulajdonságai alkalmassá tehetik arra, hogy ne csak kidolgozza, hanem sikerrel érvényre is juttassa az elnöki üzeneteket. Jól érti, hogy Donald Trumpot megváltoztatni kilátástalannak tűnő feladat, terelgetni azonban talán lehet az elnököt.
Segítségére lehet, hogy az elnök körül az utóbbi időben már mintha csendesülne a hullámverés. Egyrészt azért, mert mindenki beárazta Trumpot, aztán a vele és csapatával szembeni muníció is fogytán. Másrészt ami a legfontosabb, az elnökre képletesen ráhúzták a kényszerzubbonyt, politikai értelemben már-már a fősodor része lett. El-eljátszadozik a saját homokozójában, azonban a legfontosabb stratégiai kérdésekben már a hagyományos elit szempontjai érvényesülnek. Így szemükben az elnök már veszélytelen, s egyelőre legalábbis nem kell teljes erővel támadni. Ha a Fehér Ház ura beletörődik ebbe a helyzetbe, akkor Hope Hicks viszonylag csendes vizeken evezhet Trumppal, ám ha ismét fellángol az amerikai eliten belüli háború, akkor még nehéz idők várnak rá.
