Nem könnyű a Budapesttel együttműködő románok dolga

Illyés Gergely politológus szerint a magyarellenes médiakampány meghatározza a bukaresti politikai elit viszonyulását.

Történt némi elmozdulás a magyar–román viszonyban, de a kapcsolatok még mindig törékenyek és képlékenyek, ráadásul a kedvező változások sajnos nem visszafordíthatatlanok – értékelte az elmúlt időszak fejleményeit lapunknak Illyés Gergely erdélyi politológus. A szakértőt annak kapcsán faggattuk, hogy enyhülni látszanak a hosszú ideje kifejezetten feszült kétoldalú kapcsolatok: Orbán Viktor miniszterelnök kétszer is telefonon egyeztetett a kormányzó román Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével a marosvásárhelyi katolikus iskola sorsáról, a két ország külügyminisztere pedig a korábbi nyilatkozatháborút követően végre konkrét ügyekben – magyar gazdaságfejlesztési program Erdélyben, magyar diplomaták tevékenységének jóváhagyása, közös energetikai projektek – egyeztetett. Liviu Dragnea PSD-elnök megígérte, Románia OECD-tagságának támogatása fejében a bukaresti hatóságok hozzájárulnak a katolikus gimnázium újraalapításához.

Illyés Gergely szerint sok helytálló érvet fel lehet hozni amellett, hogy a román szociáldemokrata pártelnök ígérete nem sokat ér, ám a bukaresti belpolitikában jelenleg még mindig az ő szava a legerősebb garancia. Ám, noha a román balliberális koalíció pártjainak vezetőségében érezhető a kapcsolatok javítására vonatkozó szándék, a kedvező változások nem visszafordíthatatlanok, mivel a bukaresti sajtó és az ellenzék is rendre Budapest ostorozásával van elfoglalva. Nincs könnyű dolga annak a román politikusnak, aki látványos együttműködésre törekszik Budapesttel, ráadásul a PSD-n belüli folyamatos hatalmi harc, továbbá a román belpolitikai élet meglehetősen feszült állapota is sok bizonytalansági tényezőt tartalmaz – jelentette ki kérdésünkre a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa. Hozzátette: a Romániában élő magyarok életét pozitívan befolyásoló törvénymódosítás, döntés esélyeit illetően nagyon sokat árt az a folyamatos magyarellenes médiakampány, amely kevés kivételtől eltekintve az összes román sajtótermékből árad. Szerinte ez a részben tudatos és célorientált, részben a román média működési elvéből következő tendencia jelentős hatást gyakorol a román közvéleménynek, ezáltal a román politikai elitnek a kérdéshez való viszonyulására.

Megkérdeztük a szakértőtől, közrejátszhat-e a román–magyar kapcsolatok fejlődésében az a Brüsszelben és Bukarestben egyaránt elhangzó elemzői vélemény, miszerint Románia lengyel és magyar mintára az illiberalizmus útjára lépett. Illyés szerint a kétoldalú kapcsolatokra ez az értelmezési keret olyan szempontból lehet befolyással, hogy nehezebbé teheti a szorosabb együttműködés felvállalását a brüsszeli intézmények és a nagy EU-tagállamok kancelláriáiról érkező esetleges rosszalló üzenetek miatt. A közép- és kelet-európai országok fokozottabb együttműködését ugyanis sokan nem tekintik prioritásnak Nyugat-Európában, furcsának vélik, hogy a tagállami vezetők nemcsak Brüsszelben találkoznak, hanem egymás fővárosaiban is. Bár a magyar kormány szerint mindenki számára előnyöket jelenthet a visegrádi országok szoros együttműködése Romániával, Klaus Iohannis jobbközép román államfő nemrég leszögezte: ellenzi hazájának a V4-ekhez való csatlakozását.

A magyar–román viszony alakulására minden bizonnyal rányomja majd a bélyegét az is, hogy keleti szomszédunk jövőre ünnepli Nagy-Románia megalakulásának, a gyulafehérvári gyűlésen kikiáltott „nagy román egyesülésnek” a centenáriumát. Az elemző szerint sok jóra nem számíthatunk, ha a román állam részéről az ünnepségsorozat abban merül ki, hogy győztes-vesztes relációban keretezi a történelem eseményeit, és a bukaresti politikai erők versenyeznek egymással a soviniszta megnyilvánulásaikban, amiből a bukaresti kormánypártok és a kormány sem vonhatja ki magát. „A magyar fél részéről is érkezhetnek ezekre válaszok, a diplomáciai érintkezés felületei pedig így gyorsan beszűkülhetnek. Vannak olyan állami intézmények Romániában, amelyek ebben a forgatókönyvben érdekeltek. Ugyanakkor jövőre egészen biztosan centenáriumot ünnepelnek a románok, tehát valamilyen formában fel tud erre készülni Magyarország és az erdélyi magyarság is, így elképzelhető számunkra kedvezőbb szcenárió is” – vélekedik a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa.

Egészen váratlanul érte a romániai nyilvánosságot Liviu Dragnea PSD-elnök és Mihai Tudose miniszterelnök konfliktusa, amely végül a kormányfő által kicsikart minisztercserékkel elcsitult. Illyés úgy véli, a mostani események tovább gyengítették a bukaresti képviselőház elnöki tisztségét is betöltő Dragnea párton belüli pozícióját, amely amúgy is meggyengült, miután a balliberális koalíció júniusban megbuktatta előző, Sorin Grindeanu vezette kabinetjét. „Ezt a vezetői válságot érezve a PSD-n belül folyamatos a harc, ami természetesen érdekében áll az ellenzék szerepét szinte egyedül betöltő Iohannisnak. A kormányváltás ugyanakkor nem reális opció, az államfő számára éppen megfelelő, hogy a 2016-ban választást nyerő szociáldemokraták kormányzása kudarcokkal teli, és állandóan instabilitással fenyegeti az országot” – hangsúlyozta a Magyar Nemzetnek a politológus. Hozzátette: a bukaresti politikai elit általában véve is vezetői válsággal küzd, ebben a helyzetben pedig sokszor úgy tűnik, hogy más, demokratikus felhatalmazással nem bíró állami intézmények is aktívan bekapcsolódnak a politika alakításába, ami nem tesz jót az amúgy is gyenge román demokráciának.