Az amerikai parancsnok a hidegháborúhoz hasonlítja az európai katonai helyzetet

A NATO-ban nem szeretik a hidegháborús hasonlatokat a mostani oroszellenes fellépésre, Ben Hodges mégis ezzel élt.

Óriási kommunikációs erőfeszítéseket tett az Egyesült Államok és a NATO 2014, az ukrajnai válság kirobbanása óta, hogy az Oroszországgal szembeni intézkedéseire ne ragadjon rá a hidegháborús jelző. A baj csak az, hogy az azóta Európában kialakuló új katonapolitikai helyzet igenis sok hasonlóságot mutat a Szovjetunió és a Nyugat közti katonai viszonyrendszerrel. Mi több, az atlanti közösség prominensei is – a hivatalos politikának ellentmondva – minduntalan onnan veszik referenciáikat, amikor a jelenlegi történéseket magyarázzák.

Ben Hodges tábornok, az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők posztjáról pénteken távozott parancsnoka is többször elkövette ezt a „hibát”, s ennek szellemében adta utolsó szakmai interjúját is, mielőtt búcsút intett volna a kontinensnek. A védelmi kérdésekre szakosodott Defencenewsnak ugyanis a legnagyobb európai hidegháborús hadgyakorlatok, a Reforger sorozat példáját hozta fel, amikor arról beszélt, hogy 2018–19-ben már nemcsak egy dandárt, hanem egy egész hadosztályt hoznak át az Atlanti-óceánon a keleti szövetségesek megerősítésére.

Emlékezetes, hogy az amerikai megerősítő erők kezdetben csak személyi állománnyal érkeztek Európába, s az itt tárolt haditechnikát vették igénybe gyakorlatozásaikhoz. Aztán idén év elején beindult az új rendszer: egy teljes amerikai nehézdandár mintegy négyezer katonával, technikástul érkezett hajón németországi kikötőkbe, hogy „kirajzását” követően kilenc hónapot töltsön el főként Közép- és Kelet-Európa különböző gyakorlóterein. Északon Lengyelországban és a Baltikumban, délen Romániában és Bulgáriában helyezkednek el települési körleteik, s Magyarországra is jutott egy páncélos felderítő század Bradley harcjárművekkel.

Váltásuk októberben érkezett, ez a rotációs rendszer teszi elkerülhetővé, hogy jogi és politikai értelemben állandó állomásoztatásról kelljen beszélni, ami ellentétes lenne az 1997-es NATO–Oroszország-alapokmány szellemiségével, miszerint a szövetség új tagországaiba nem telepítenek „jelentős” erőket. Bár kevésbé van hangsúlyozva, az M1 tankokkal, M2 harcjárművekkel és Paladin önjáró tarackokkal felszerelt nehéz dandár mellett egy vegyes helikopterdandárt – mintegy nyolcvan helikopterrel – is rotálnak az oroszellenes elrettentő intézkedések, az úgynevezett Atlanti határozottság (OAR) hadművelet keretében az amerikaiak Európába.

Mivel a szövetség – gyakorta információs hadviselésbe átcsapó – kommunikációja rendszeresen azzal riogat, hogy az oroszok, minden előjel nélkül, több tízezres csapatmozgásokra képesek nyugati határaik mentén, szakmai körökben többen várták már, hogy mikor jelentik be vagy hajtják végre amerikai részről a dandárnál nagyobb erők telepítését. Ennek több előjele is volt már – mint például a haditechnika állandó „ledepózása” a keleti NATO-országokban –, s először októberben valósult meg, amikor a dandárok váltáskor „átfedték” egymást, azaz több héten keresztül két ilyen amerikai alakulat is Európa földjén tartózkodott. Aligha véletlen, hogy éppen akkor, amikor az oroszok Belaruszban megtartották a Baltikumból rettegve figyelt Nyugat (Zapad) hadgyakorlatukat.

Hodges – akitől a hidegháborús referencia azért sem idegen, mert tiszti pályafutását 1981-ben a Németországban állomásozó amerikai erőknél kezdte – most felfedte, hogy a válsághelyzetekre való gyors reagálás érdekében nagyobb erők áttelepítését is tervezik, akár „dandárok tucatjait”. Mivel a logisztikában, a határok átjárhatóságában még mindig vannak problémák, ahhoz, hogy olajozottan menjenek a dolgok, ki kell próbálni a mostaninál nagyobb, hadosztályszintű rotációt is, amire már 2018–19-ben sor kerülhet. Ezt vegyesen alkotná a már most is rotáló teljes dandár, illetve az itt tárolt haditechnikát használatba vevő, a tengerentúlról átdobott katonák immár tízezres nagyságrendű tömege.

A hidegháborút idéző katonapolitikai helyzetnek a keretét persze továbbra is a diplomáciai és gazdasági elhidegülés adja: Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke az utolsó idei uniós csúcson, csütörtökön jelentette be, hogy a tagállami vezetők megállapodtak az Oroszország ellen Ukrajna destabilizálása miatt elrendelt uniós gazdasági szankciók hat hónapos meghosszabbításáról. Donald Trump elnökségének első évében az is kiderült, hogy a washingtoni elit ellenállása miatt nincs értelme enyhülésről beszélni, még ha az olyan kérdésekben, mint Szíria vagy Észak-Korea, van is érdemi kommunikáció a felek között – ahogy azt a Vlagyimir Putyinnal lebonyolított telefonbeszélgetés is bizonyította.