Okostelefonja hátlapján a dán zászló, tabletjének kezdőképernyőjén pedig egy muszlim férfit ábrázoló karikatúra. De ez még semmi, hatalmas tortát rendelt a dán bevándorlási törvény szigorításának elfogadása után. Ő Inger Stojberg, Dánia 43 éves bevándorlásügyi, integrációs és lakhatási minisztere. Vele, illetve a nevéhez köthető bevándorlásügyi szigorítással kapcsolatban most az a legnagyobb hír, hogy Dánia öt, gyűlöletbeszédet megvalósító muszlim hitszónok és egy amerikai újkeresztény hittérítő országba való beutazását tiltotta meg.
A tárcavezető még szeptemberben posztolta a közösségi oldalára a Mohamed prófétát turbánjában bombával mutató rajzot, a zúgolódó internetes közösség előtt azzal indokolva tettét, hogy Dánia mindig is büszke volt a szólásszabadságra mint a nyugati demokrácia értékére.
Ám a mosolygós hölgy nevét akkor ismerte meg a nagyvilág igazán, amikor tavasszal nagy felzúdulást keltve átment a koppenhágai törvényhozáson az a menekültügyi szabályozás, amely felhatalmazza a hatóságokat a menedékkérők 10 ezer dán koronát (1340 eurót) meghaladó készpénzük és az ennél nagyobb értékű vagyontárgyaik elkobzására. Az érkezők családegyesítését azóta megszigorították azzal a nem is nagyon titkolt céllal, hogy Dánia kevésbé legyen vonzó a menedékjogi kérelemért folyamodók számára.
Az európai bevándorlás másik női ikonja Skandináviában Sylvi Listhaug, aki nagyon egyszerűen tudja tálalni a norvég kormány menekültpolitikáját: Ha helyben több embert tudsz ugyanannyi pénzzel támogatni, mint idehaza, miért ne ezt tennéd? – kérdezett vissza a brit Spectator magazin riporterének kérdésére. A befogadás mint a gazdag nyugat morális kötelességéről szóló narratívája nála alapvetően másként szól. A miniszter azt mondja, a problémát helyben olcsóbban lehet kezelni.
Az Európában egyre több ország hoz szigorított bevándorlási rendelkezéseket, ám a skandináv kormányok közül legalábbis kettő észlelte, hogy ezeket sokkal sikeresebben el lehet adni egy kellemes női arccal, mint egy férfi csúcsvezető személyével, akiről általában szigorra, keménységre, ellentmondást nem tűrésre asszociálnak az emberek. Ám ez a kormányok arculatára is hatással lévő döntés – nőket emelni a legérzékenyebb téma legkiemeltebb pozícióiba – inkább a menedékkérőket segítő szervezetek sokaságának szól, amelyek soha nem mennek a szomszédba, ha a kormányok, a hatóságok menekültek elleni erélyes fellépését kell világgá kürtölni.
A nyáron Sylvi Listhaug fogta magát, és mintegy tanulmányút-képpen ellátogatott a szomszéd Svédországba, ott is a bevándorlás minden negatív jelenségét egy helyen produkáló Rinkebybe, Stockholm leginkább szegregált északkeleti negyedébe. Persze a fogás önmagában is populista, de a sokszor populistának nevezett norvég Fejlődés Pártjától épp nem lehetett elvitatni, hogy kampányidőszakban folyamodott egy ilyen lépéshez.
Listhaug kijelentette, Norvégiának nem szabad megengednie, hogy svéd állapotok alakuljanak ki területén, és nem szabad másolnia a svéd bevándorlási politikát. Ez meg is valósult, míg 2015-ben a svéd 160 ezerrel szemben is csak 30 ezer menedékkérőt, idén eddig csak kétezret fogadtak be. A miniszter világos tőmondatokkal magyarázza a brit lapnak a bevándorlás ügyét. A gazdasági migránsok nem számíthatnak védelemre. Azokat deportáljuk.
De ez nem drága? – kérdezi a riporter. De, drága. De jócskán megéri. Az elrettentő hatás miatt.
