Bár sok kézzelfogható eredménye eddig nem volt az úgynevezett 16+1 együttműködésnek, mégis van pezsgés a kelet-közép-európai térség és Kína közötti kapcsolatot élénkítő szerveződésben. Korábban lapunk is írt arról, hogy az összefogás valójában versenyként csapódott le térségünkben: a résztvevő tizenhat kelet-közép-európai ország hajlamos egymást túllicitálni, hogy Peking kegyeiben járhasson.
Ezen a vélemény van Dominik Mierzejewski lengyel sinológus is. A Lódzi Egyetem professzora a Pekingben megtartott 16+1 együttműködés think tank (agytröszt) fórumán nyilatkozott lapunknak. Elmondta: kooperáció helyett a tagállamok közötti versengés jellemző; mint mondja, a régióban minden ország „Európa kapuja” akar lenni Kínának. Mierzejewski szerint a résztvevő országok ugyanakkor kezdik fölismerni, mely területeken tudják a legjobban hasznosítani kínai kapcsolataikat.
– Lengyelország a hajózási infrastruktúra-beruházások terén ambicionálja magát, míg Magyarország a pénzügyi együttműködésben halad előre, a kínai jüan nemzetközi bevezetésében ér el eredményeket
– mondta, de hozzátette: Románia az energetikai kooperációban, a balkáni országok pedig az infrastruktúra fejlesztésében érdekeltek.
A tagállamok közötti munkamegosztás Mierzejewski szerint pedig éppen azért észszerű folyamat a régióban, mert így csökken a rivalizálás a tagállamok között, sőt akár együttműködésre is sarkallhatja őket. A sinológus úgy véli, ezen a téren Lengyelország lehet az úttörő.
Varsó komolyan lobbizik kikötőinek fejlesztéséért, ami a 16+1 együttműködésben kínai tőkéből is megvalósulhat.
– Ilyen terveket dédelget Horvátország és Románia is. Bár az érdekeink eltérők, a Kínával való együttműködést illetően azonos nézetet képviselünk – folytatta.
Az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tengert összefogó, közös fejlesztési terv, az úgynevezett háromtenger-elképzelés nem új keletű. Az érintett országok korábban egyeztettek elgondolásaikról, 2015-ben Zágrábban, 2016-ban Varsóban, tavaly pedig Bukarestben találkoztak. Mierzejewski szerint a kezdeményezés geopolitikai szempontból is izgalmas.
Nemcsak a potenciális finanszírozó, Kína oldaláról élvezhet támogatást, a fejlesztésekben érdekelt az Egyesült Államok is. – Washington a cseppfolyósított gáz, az LNG exportját szeretné növelni – tette hozzá.
Mierzejewski ugyanakkor megjegyezte, a megvalósításnak vannak buktatói. – A Dél-kínai-tengeren kialakult konfliktus nagy kockázatot jelent Lengyelországnak is, hiszen a vitatott területen áthaladó kereskedelmi forgalomban szintén érdekelt – mondta a sinológus.
A délkelet-ázsiai térségben elterülő szigetekre a régió hét országa tart igényt. 2015-ben elmérgesedett a konfliktus, miután Kína a térség tengeri forgalma fölötti ellenőrzésének kiterjesztése céljából mesterséges szigeteket kezdett építeni. Mivel Kína a kereskedelme jelentős részét bonyolítja le a vitatott térségen keresztül, egy esetleges konfliktus nagy logisztikai problémát okozna az áruforgalomban érdekelt országoknak.
Épp ezért a Dél-kínai-tengeren zajló feszültséghez elméletileg hazánk is kötődik. Az először 2013-ban kilátásba helyezett, azóta nemzetközi botránnyá dagadó Budapest–Belgrád vasúti beruházás is a tengeri kereskedelmi útvonalhoz kötődik: az eredeti tervek alapján a kínai többségi tulajdonban lévő pireuszi kikötőt kötné össze a magyar fővárossal. Ezért a vasútfejlesztési terv a háromtenger-elképzelésbe is integrálódhatna, a lapunknak nyilatkozó Mierzejewski azonban nem optimista.
– A Budapest–Belgrád-projekt jó példája annak, hogy a kínai kapcsolatok terén a gyakorlati hibákból lehet tanulni – tette hozzá.
Bár a 16+1 együttműködés tavaly novemberben Budapesten szervezett csúcstalálkozója után kiírtak a vasúti fejlesztést célzó közbeszerzési felhívásokat, információink szerint a projektet a magyar kormány sem veszi komolyan. Úgy tudjuk, a kínai miniszterelnök, Li Ko-csiang novemberi budapesti látogatása során Orbán Viktor kormányfő új vasútfejlesztési tervet vetett föl: elképzelése szerint kínai tőkéből valósulhatna meg a Budapest–Kolozsvár-vonal korszerűsítése, amely szintén évek óta várat magára.
