Olyan vérfagyasztó a valóság, mint a legkegyetlenebb mese

Az elmúlt évtizedekben számos, a 13 gyermekét ágyhoz láncoló, megkínzó Turpin családéhoz hasonló eset került napvilágra.

Az eredeti, finomítatlan Grimm-mesékben találunk olyan kegyetlen történeteket, amelyeket leginkább hasonlítani lehetne a Turpin család nemrég napvilágot látott esetéhez. A minden külső szemlélő számára normálisnak tűnő amerikai házaspár tizenhárom – köztük hét nagykorú – gyermekét tartotta fogságban házukban, gyakran az ágyhoz láncolva és különféle módokon kínozva őket. Az ügy csak bizonyos vonatkozásaiban egyedi, az elmúlt évtizedekben egy sor hasonló eset került napvilágra.

Az amerikai populáris kultúrának az elmúlt évtizedekben egyébként is népszerű témája lett a hasonló történetek feldolgozása: több sikeres film és sorozat készült a témában, főszerepben sorozatgyilkosokkal, szektavezérekkel. A Turpin-eset kapcsán leginkább talán a Gyilkos elmék című sorozat juthat eszünkbe, melynek főhősei nem klasszikus nyomozói munkával, hanem az adott bűncselekményeket elkövető bűnözők pszichológiai profiljának feltárásával erednek az elkövetők nyomába. A Turpin családéhoz hasonló esetekben legtöbbször azonban nem a nyomozói munka, hanem a szerencsés véletlen okozza a lebukást. 

Kivétel ez alól Pándy András, a magyar származású sorozatgyilkos esete. Pándy és felesége az ötvenes években költöztek Belgiumba, majd később különváltak: a nő két idősebb fiukkal elköltözött, de a férfinél hagyta tizenegy éves lányukat, Ágnest. Az itthon később Pándy atya, külföldön Kékszakáll atya néven elhíresült férfi vérfertőző kapcsolatba kezdett lányával, majd Magyarországon talált magának új feleséget, aki három gyermekével kiköltözött hozzá Belgiumba.

Pándy később új felesége idősebb lányával, Tímeával is kapcsolatba kezdett, Ágnes pedig emiatt megtámadta őt. Tímea nem sokkal később Kanadába emigrált. Ezt követően kezdődtek a gyilkosságok. Pándy András és Ágnes 1984-ben először a második feleséget és az ő tizennégy éves lányát ölte meg, majd 1988-ban Pándy első feleségét és annak két fiát. Kékszakáll atya ezután 1990-ben egyedül gyilkolta meg Tündét, második felesége harmadik gyermekét.

A hatóságokat sokáig eltérítette az, hogy Pándy – hamis táviratokkal alátámasztva meséjét – azt terjesztette, hogy feleségei és azok gyermekei önként távoztak Franciaországba, Dél-Amerikába és egyéb helyekre. A férfi azonban egyre inkább felkeltette a hatóságok érdeklődését, Magyarországon eltűnt nőkkel is kapcsolatba hozta a magyar rendőrség, s előkerült két olyan nő, akit egy ideig Brüsszelben tartott fogva. Pándyt végül 1997 októberében tartóztatták le, egy hónappal később pedig Ágnest is bevitték, aki bevallott mindent. Pándy András azt állította, hogy a halottnak hitt rokonai életben vannak, és angyalokon keresztül tartja velük a kapcsolatot. A bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. 

Az egyik legsokkolóbb, Turpinékhoz hasonlító ügyre 2008-ban derült fény Ausztriában: az Amstettenben élő Josef Fritzl 1984-ben bezárta a titokban épített pincelakásba tizennyolc éves lányát, Elisabethet, majd huszonnégy évig fogva tartotta őt és gyermekeit – Fritzl ugyanis éveken át erőszakolta fogva tartott lányát.

A vérfertőző nemi erőszakból hét gyermek született, akik közül egy elhunyt, három a pincében maradt az áldozattal, hármat pedig a Fritzl házaspár nevelt fel. Elisabeth édesanyja ugyanis semmit sem tudott arról, hogy férje a pincében tartja fogva a lányukat. A Fritzl által kiagyalt mese szerint azon a napon, amikor a pincébe zárta Elisabethet, a lány elszökött, és egy szektához csatlakozott, majd később a házuk előtt hagyta három gyermekét. Fritzl több levelet is íratott lányával, hogy alátámassza ezt a mesét.

A lebukáshoz az vezetett, hogy a pincében fogva tartott, húszéves Kerstin súlyosan megbetegedett, Elisabeth pedig meggyőzte apját, hogy vigye kórházba. Mivel a kórházi személyzet gyanúsnak találta Fritzl történetét, értesítette a rendőrséget. Elisabeth közben arra is rávette apját, hogy elvigye őket a kórházba meglátogatni Kerstint. A kórházi személyzet értesítette a rendőrséget, amely kihallgatta a pincében fogva tartott áldozatokat, majd letartóztatta Fritzlt. A férfit később életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Hasonló alapállásból indul ki A szoba című film, amelyben egy ötéves fiút nevel az édesanyja egy háromszor három méteres helyiségben. A film egyebek között azt mutatja, be, hogyan lehet egyáltalán ép elmével túlélni ilyen környezetben – egészen addig a pontig, amikor a helyzet már tényleg elviselhetetlenné válik, és menekülni kell. 

Szintén Ausztriában történt a másik nagy visszhangot kiváltó eset: a tízéves Natascha Kampusch 1998 márciusában tűnt el. Egy másik gyerek látta, ahogy egy fehér kisbuszba tuszkolják a lányt, de a nyomozás sikertelenül zárult. Pedig Kampusch elrablóját, Wolfgang Priklopilt is kikérdezték akkoriban. Priklopil nyolc évig tartotta fogságban a lányt egy garázs alatti szobában, majd ahogy idősebb lett, a házában.

Kampusch 2006-ban használt ki egy adódó alkalmat a szökésre, elrablója pedig a szökés után hamarosan öngyilkos lett. Kampusch a fogságban töltött nyolc évéről könyvet írt, később pedig film is készült róla. 

Az interneten böngészve egy sor hasonló történetet ismerhetünk meg: Jaycee Dugardot 1991-ben, tízévesen rabolta el Phillip Garrido és felesége, Nancy, majd tizennyolc éven át tartották fogva. Ez időszak alatt Dugardnak két gyermeke született elrablójától. Az elkövetőket életfogytiglani büntetésre ítélték. A francia Lydia Gouardót mostohaapja tartotta fogva és bántalmazta huszonnyolc évig, 1971 és 1999 között, a fogva tartásnak a férfi halála vetett véget. Rengeteg eltűnt gyerek sorsáról pedig a mai napig nem tudunk semmit. 

A Turpin család esete kapcsán több sajtóorgánum felhozta azt is, hogy a család élete egy szektáéra hasonlított, amelyben a családfőt istenként imádták, a gyerekek házi tanításának pedig legfontosabb eleme volt a Biblia oktatása. Ezen a vonalon sem szűkölködik előzményekben az amerikai kriminalisztika: az elmúlt évtizedekben jó néhány furcsa eredetű, rossz szándékú szekta feltűnése borzolta a kedélyeket.

Idén novemberben lesz például negyven éve, hogy Jim Jones Népek Temploma nevű szektájának tagjai tömeges öngyilkosságot követtek el Guyanában. Jones számára különböző ügyei miatt a hetvenes évek elején lett forró a talaj Kaliforniában, ezt követően költözött szektájának követőivel a dél-amerikai országba, ahol mezőgazdasági közösséget hoztak létre. Az ügyei körül dúló vihar azonban ide is elért, mikor Leo Ryan amerikai képviselő úgy döntött, meglátogatja a telepet. Ottjárta alatt többen is azt kérték titokban, hogy mentse ki őket, Ryan pedig egyértelművé tette, hogy magával viszi ezeket az embereket.

A hazaúton azonban Jones fegyveresei megtámadták őt és a vele utazókat, köztük Jonestown lakosai mellett újságírókat is. Ryan, három újságíró és egy távozni vágyó szektatag meg is halt a helyszínen. Jim Jones ezután arra utasította szektájának tagjait, hogy igyanak mérget. Kilencszáztizennyolc ember halt meg, köztük kétszázhetvenhat gyerek – túlélők pedig alig maradtak.