Az eddig feltűnően hiányzó észak-déli infrastrukturális összeköttetésekről, a migrációs helyzetről, illetve többek között a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről tárgyalt szerdán Orbán Viktor magyar és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök. A találkozót követő sajtótájékoztatón – és alighanem a tárgyalásokon is – a két politikus nem győzte dicsérni a másik népet, a hasonló történelmi hagyatékot, és hitet tett amellett, hogy Közép-Európa gazdaságilag is képes a saját lábára állni.
Azt ugyanakkor mindketten világossá tették, hogy bár az Ausztriában felálló jobboldali koalíciós kormány hozzájuk rendkívül hasonló politikát folytat, főleg a lépten-nyomon erőltetett migrációs kérdést illetően, nem tervezik bővíteni a visegrádi együttműködést, vagyis Ausztria nem lesz V4-tag. Hozzá kell tenni, hasonlóról hivatalosan sosem volt szó. A magyar miniszterelnök ugyanakkor méltatta nyugati szomszédunkat, azt mondta, Ausztria példa arra, hogy Európában a demokrácia működik és nem képzelhető el, hogy egy ország vezetői egy fontos kérdésben hosszú távon ne kövessék az emberek akaratát. Bejelentette azt is, hogy még januárban tárgyalni fog az osztrákokkal. Orbán Viktor kijelentette, hogy a V4 tagállamai kulturálisan és gazdasági fejlettségben közös kategóriába tartoznak, érdekei összetartják és nem széthúzzák őket, a bővítés pedig éppen a hatékonyságot rontaná el.
Közép-Európa erejét egyébként az egész találkozón nem győzték hangsúlyozni, a magyar miniszterelnök szerint a térségbeli gazdasági modellek működnek, az itteni országok stabilizáló szerepet játszanak az Európai Unióban. Közölte: eközben az unió bevándorláspolitikája látványos kudarcot vallott. A gazdasági önállóságot hangsúlyozva beszélt arról is, hogy senki nem akar német pénzen élni, a saját lábunkon akarunk állni, és meg is fogunk állni a saját lábunkon. Beruházásokat viszont szívesen fogadnak, egyben közölte, hogy Németország a V4 államaival ma nagyobb volumenben folytat kereskedelmet, mint a franciákkal. Orbán Viktor kerek perec kijelentette, hogy markánsan, a gazdasági súlynak megfelelően akarnak a V4-ek beleszólni az Európát érintő kérdésekbe.
Morawiecki is Orbán Viktorhoz hasonlóan vélekedett, szerinte a visegrádi országok fontos részei az uniónak, hozzájárulnak gazdasági növekedéséhez és stabilitásához. Beszélt ugyanakkor arról is, hogy nem kérdőjelezik meg az unió egységességét, és ezt közösen szeretnék építeni. Orbán Viktor pedig azt mondta, erős Európa csak erős tagállamokkal képzelhető el.
Bejelentették, hogy az együttműködés homlokterébe a nagy projektek megvalósítása kerül, ennek kapcsán beszéltek arról, hogy fejlesztenék nemcsak az észak–déli irányú közlekedési infrastruktúrát (utak, vasutak), hanem ugyanebben az irányban az energetikai infrastruktúrát is. Ez egyben azt is jelentené, hogy csökkentenék az orosz gáztól való függőséget.
Ehhez nem árt tudni, hogy míg Magyarország az utóbbi években folyamatosan kereste az Európa szemében egyre inkább renitensnek számító putyini Oroszországgal kapcsolatos partneri lehetőségeket, addig a lengyelek kontinensünkön az egyik leginkább oroszellenes irányt képviselik. Valószínűleg az energetikai összeköttetések fejlesztése valamiféle kompromisszum a két irány kibékítésére.
A politikusok beszéltek egy sor Európát érintő kérdésről, szerintük egyre többfelé mondanak le az emberek a bevándorlást támogató politikai erőkről. „Mi, magyarok azt szeretnénk, ha Európa európai maradna” – mondta Orbán, aki egyébként nem akar posztkeresztény és posztnemzeti Magyarországot.
A múltidézés és a közös hagyományok nagy hangsúlyt kaptak: a magyar miniszterelnököt „Viktor”-nak szólító Morawiecki felidézte Orbán 1989-es beszédét Nagy Imre újratemetésén, illetve átadott neki egy könyvet a Szolidaritás mozgalmának történetéről. Orbán is kihangsúlyozta, hogy a lengyel baráti nép, a lengyelek érkezésével pedig a magyar kormányfő generációja „húszas éveik politikai hőseivel találkozik”. Név szerint ki is emelte közülük a mostani lengyel kormányfő édesapját, aki annak idején komoly szerepet vitt a Szolidaritás életében. Orbán Viktor később arról is beszélt, Közép-Európában azt a hagyományt követjük, hogy magunk harcoljuk ki a szabadságunkat. Egyben kérdésre válaszolva örömét fejezte ki, hogy Lengyelország révén egy hasonló hagyományokkal rendelkező, térségbeli állam lett az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagja.
Furcsa viszont, hogy egyetlen szó sem esett arról, hogy az Európai Bizottság a lengyel igazságügyi reform miatt megindította Varsó ellen a hetedik cikkely szerinti eljárást, az „uniós atombombát”, amely akár az ország szavazati jogának elvételével is járhat.
Morawieckinek miniszterelnökként mindenesetre ez volt az első külföldi útja, a helyszínválasztás pedig üzenetértékű, hiszen éppen az uniós eljárás miatt Varsónak talán még sosem volt ekkora szüksége Budapest támogatására.
