Egyesek a bűnbak szerepét osztják Magyarországra

A kioktatásokat olvasva sokan sóhajthatnak fel ily módon: még szerencse, hogy nem egy sorozatgyilkos szónokol itt az élet értékéről – állapítja meg elemzésében Frank Füredi.

A koronavírus-járvány miatt bevezetett ún. „rendkívüli jogrend” mint kifejezés hallatán joggal ébred aggodalom mindenkiben, aki a demokratikus közélet elkötelezett híve – írja a Látószög Blogon megjelent elemzésében Frank Füredi.

A szociológus, publicista leszögezi, hogy a parlament nagy érték, minthogy az a funkciója, hogy hangot adjon a démosz (nép) törekvéseinek. Ha működését felfüggesztik, teljes joggal vethetők fel kérdések és aggályok e döntés indokoltságával kapcsolatban. Frank Füredi szerint azonban ahelyett, hogy komoly vitát kezdeményezne arról, milyen hosszú távú következményekkel járhat a parlamentek működésének felfüggesztése és a rendeleti kormányzás, a nyugati politikai és médiaelit egyes csoportjai arra összpontosították energiáikat, hogy elítéljék a magyar kormányt, amiért állítólag diktatúrát készül bevezetni.

Bár kísérletek, próbálkozások azért voltak rá, gondoljunk csak arra, hogy a magyarországi rendkívüli jogrend bevezetéséről szóló törvényt egyesek az 1933-as német felhatalmazási törvényhez hasonlították, a magyar kormányt érő médiatámadások azért többnyire nem mennek el odáig, hogy nyílt diktatúrát emlegessenek – írja Frank Füredi.

Inkább olyasféleképp fogalmaznak, hogy az Orbán-kormány lépései „utat nyitnak egy esetleges diktatúrához”.

Mivel az az állítás, hogy Magyarországon ténylegesen – de jure – diktatúra működik túlmegy a szokásos újságírói túlzás keretein, az Orbán-kormányt elítélő szerzők jobbára riadt figyelmeztetésekre szorítkoznak azzal kapcsolatban, hogy az újonnan megszavazott rendkívüli felhatalmazás esetleg vagy biztosan diktatúrát eredményezhet.

A szociológus írásában leszögezi, hogy

a magyar kormányt azzal vádolni, hogy kizárólagos hatalomszerzésre tör, tendenciózus és rosszindulatú vitamódszer.

Bármely iskolás gyermek össze tudja adni a parlamenti erőviszonyok számait, és kiszámíthatja, hogy Magyarországon a kormánynak nincs szüksége rendkívüli jogrendre „a hatalomszerzéshez”. Hisz megvan a kétharmados többsége, amely bőségesen elég az olyan intézkedések elfogadásához, amilyeneket a különleges jogrend alapján hozhat.

Frank Füredi írásában idézi Török Gábor politológust, aki rámutatott:

„ha valóban diktatúrát akarna a miniszterelnök bevezetni, akkor azt eddig is megtehette volna és a járványveszély után is megteheti, hiszen a kétharmados többségével olyan alkotmányt írhat, amilyet csak akar, akár az alkotmánybíróságot és a négyévenkénti választásokat is kivéve belőle, ehhez nincs szüksége a járvány paravánjára”.

A magyar kormány vehemens denunciálása közben a szerzők nagyvonalúan elsiklanak a kellemetlen tény fölött, miszerint Orbánnak egyszerűen egyedülálló demokratikus felhatalmazása van a mai egészségügyi válsághelyzet kezelésére – szögezi le a cikk.

A Magyarországot bíráló baloldali-liberális politikusokkal kapcsolatban Frank Füredi felidézi, hogy a hazánkat az Európai Unióból már egyenesen kizárni akaró Matteo Renzi például korábban Olaszországban olyasféle műveletsorozat révén jutott hatalomra, amit egy demokrata nyugodt szívvel államcsínynek minősíthetne.

Renzi akkor sem igen tudná, mi fán terem a demokrácia, ha történetesen beleütközne az utcán.

Úgy volt kétszer is miniszterelnök, összesen négy éven át, hogy előtte egyetlen egyszer sem indult országos választáson, sem képviselő-, sem szenátorjelöltként nem mérette meg magát. Úgy lett kormányfő, hogy volt párttársa, Giorgio Napolitano köztársasági elnök, az Olasz Kommunista Párt egykori vezető politikusa kinevezte. A politikai elit színfalak mögötti műveleteinek révén, a Weimari Köztársaság utolsó éveire emlékeztető manőverek eredményeként került kormányra.

Furedi Napolitanóval kapcsolatban arra is emlékeztet írásában, hogy a volt olasz államfő 1956-ban tevékenyen támogatta pártját a magyar forradalom elítélésében. Miközben értelmiségiek tömegei hagyták el emiatt az Olasz Kommunista Pártot, a pártlap csőcseléknek, megvetendő provokátoroknak titulálta a forradalmárokat.

Aki emlékszik még azokra az időkre, a Renzi–Napolitano-féle reálpolitikai iskola demokrácia-ügyi kioktatását hallgatva csak felsóhajt: még szerencse, hogy nem egy sorozatgyilkos szónokol itt az élet értékéről

- jegyzi meg találóan az elemzés készítője.

A magyar kormány elleni tirádák szerzői őszintén hihetik, hogy a szabadság és a demokrácia féltése motiválja őket. Valójában a Renzi által is képviselt nemzetközi technokrata társadalomátalakító elit harcosai ők, és csakugyan az a bajuk a magyar kormánnyal, hogy más értékeket képvisel, de nem a demokráciával, hanem a nemzeti szuverenitással kapcsolatban. Attól tartanak, hogy ebben mások is követhetik.

Kulturális értékekről nagyon is értelmes dolog nyílt vitát folytatni, annál dicstelenebb viszont az egészségügyi vészhelyzetet egy politikai ellenfél lejáratására felhasználni – zárul Frank Füredi elemzése, mely teljes egészében a Látószög Blogon érhető el.