Kevesen gondolták volna, hogy harminchárom évvel a rendszerváltozás és a függetlenség kikiáltása után Kárpátalján a legsötétebb sztálini idők fognak visszaköszönni. Senki sem hitte, hogy ismét keleti irányba fogják elhurcolni a férfiakat, mint anno 1944-ben a magyarokat és a németeket a málenkij robotra. Igaz, most a frontra visznek, de a közös pont az, hogy a visszatérés akkor is lehetetlen volt és most is az.
Kárpátalja ugyan már nem a régi, nem olyan, mint 2022 előtt volt, viszont a helyi magyarság még tartja magát. Hiába jött több százezer belső-ukrajnai, a tömbmagyar vidék egyelőre nem érdekli őket, pláne, hogy ott az emberek valami érthetetlen, az ukrántól nagyon távol álló nyelven, magyarul beszélnek. A magyarlakta községek csak arra jók, hogy minél jobban kiszipolyozzák az itt élőket anyagilag. Náluk ugyanis embertelen módon zajlik a szimplán csak embervadászatnak tartott mozgósítás.
A hadkiegészítők sintérek módjára vadásznak a hadköteles korú férfiakra, és akit elkapnak, s nincs semmilyen felmentése, azt bizony magukkal viszik. A történet a legtöbb esetben az anyagiakról szól, hiszen, ha látják, hogy van pénze az illetőnek, akkor felajánlják számára, hogy hat-hétezer amerikai dollárért (Kárpátalján még mindig a dollár a megszokott valuta) kivásárolhatja magát a karmaik közül. Ebben az esetben ugyan katonai körözés alá helyezik, de az illető legalább szabadon bujkálhat. Ez is egyfajta szabadság.
Sintérek a magyarlakta a falvakban
Nagy port vert fel a napokban egy felvétel, amit eddig csaknem negyvenezren tekintettek meg a legnagyobb közösségi oldalon. Egy térfigyelő kamera rögzítette a magyarlakta, Beregszász melletti Nagybégányban, amint egy rendőrautó üldöz egy helyi férfit, aki megpróbál bemenekülni egy kutyákkal őrzött udvarra. Az őt követő járőr azonban bemegy utána, ahol előbb ráncigálja, majd megpróbálja magával vonszolni a férfit. Végül leszakítja róla a felsőjét. A hadköteles férfinak nagy nehezen, de sikerült kiszabadulnia az egyenruhás kezei közül.
A helyiek arra panaszkodnak, hogy az említett faluban szinte állandóan járőröznek a más településekről érkezett „emberszedő sintérek”, akik gyakran az egyik központi étterem mellett leselkedve figyelik ki az áldozataikat. Ott ugyanis van egy bolt, ahova férfiak is járnak vásárolni.
Egy nagybégányi nő szerint az itt élők már telefonálni, de még Messengeren üzenni sem mernek egymásnak, ugyanis a hatóságok mindent hallgatnak és a figyelnek. Emiatt a hasonló videókat is a külföldre szökött vagy régóta ott élő férfiak osztják inkább meg. Olyan ez, mint a szamizdatok korszaka az átkos végén, de ennek az átkosnak egyelőre még nincs vége – teszi hozzá.
Mások a közeli ellenőrzőpontokra vannak kiakadva, a határ menti falvakból kivezető utak ugyanis hermetikusan le vannak zárva, ott minden áthaladót ellenőriznek. Már aki át tud és át mer hajtani rajtuk. Egy Tiszaújlak környéki nagycsaládos pár arra panaszkodott, hogy nemcsak a férfiak, de már a nők adatait is felírják ki- és behajtáskor, és kérik a születési dátumot is. Ebből ők arra következtetnek, hogy vagy teljes mozgósításra, vagy pedig a nők részleges mobilizálásra készülhet Kijev. Pedig már az is elég megterhelő, amikor az úgynevezett blokkposztok (ellenőrzőpontok) előtt bizonygatni kell, hogy nem vagy hadköteles. A nagycsaládos igazolvány ugyanis felmentés is egyben. De ez mindennapos gyomorgörcsöt jelent, a falvak határában ugyanis mintha határátkelőket állítottak volna fel.
Egy bustyaházi idősebb férfi azt mondja: amikor Husztra vagy Técsőre megy, már alig lát ismerős arcokat az utcán. Aki tehette, ugyanis elment, helyükre pedig – ahogy fogalmaz – bentiek érkeztek. Sokaknak közülük megvásárolt katonai felmentésük van, és – szavai szerint – kiskirályként élnek Kárpátalján a háború alatt.
Hozzáteszi: míg ezek a keleti „bikák” Kárpátalján dőzsölnek, addig a mi gyermekeinket koporsóban hozzák haza. A katonatemetések mindennapossá váltak. A férfi szerint az abszurd az, hogy ugyanazok hozzák haza a koporsókat, akik az utcáról két hónappal korábban elrabolták a később elesett fiatalembereket. A temetéskor azonban már azt mondják:
Önkéntesen fogott fegyvert az orosz agresszor ellen, és hősi halált halt.
Egy beregszászi nő arról mesélt, hogy az árak elszálltak, a nyugdíjasok pedig húsz-harmincezer forintnak megfelelő hrivnyát kapnak. Ebből nemhogy megélni, de túlélni sem lehet. Mindeközben a TCK-sok (a toborzók helyi rövidítése) és a zsaruk pedig úgy viselkednek, mint a maffiózók a kilencvenes években: mindenkiről lehúzzák az utolsó bőrt is, repkednek a dollárezresek, ha ki akarod váltani a hozzátartozód szabadságát. Ha nincs pénzed, akkor eladod, amid van, és abból fizetsz.
Ha semmid sincs, akkor irány a front és a biztos halál. Szeretnénk már visszakapni korábbi, nyugodt, békés életünket. Akkor is szegények voltunk, de legalább nem volt háború
– mondja a nő.
Egyre több ukrán várja Orbán Viktortól és Donald Trumptól a csodát
Kárpátalján a mindennapos félelem, a rettegés, a szorongás és a létbizonytalanság mellett azonban már az ukránok között is kezdenek megjelenni a józan vélemények. Főleg a városokban, de egyre többen vannak azok is, akik Donald Trumptól és a korábban rettegett Orbán Viktortól várják a megoldást a háború lezárására. Már csak a fotelforradalmárok hazafias hisztije és Volodimir Zelenszkij csapata által fizetett internetes botfarmok kardoskodnak a háború folytatása mellett. Illetve a külföldön zászlókkal tüntizgető, háború elején kimenekült gazdag, hímzett inges ukránok. Született is egy ilyen mondás Ukrajnában:
A hazafias gondolkodás egyenes arányban nő a fronttól való távolsággal.
Orbán Viktor első és második békemissziója is komoly visszhangot váltott ki az országban. A Trumppal való találkozás, majd a Putyinnal történő telefonbeszélgetés után a sok utálkozó kommentár mellett megjelentek a józan vélemények is. És nem is kis számban. Pláne azután, hogy Zelenszkij elutasította a karácsonyi tűzszünetet és a fogolycserét is.
Az egyik ukrán elnökkel szemben kritikus kommentár például így szólt:
Te szemét! Kevesebbet kellett volna az angolokra hallgatni, és már rég béke lenne. Tanulj Orbántól (igaz, már késő), hogyan kell megvédeni a saját országod érdekeit!
Persze nemcsak a kommentelők, de a komolyabb, józan gondolkodású, a hatalom miatt külföldre kényszerült véleményvezérek és parlamenti képviselők is kiálltak a magyar miniszterelnök mellett.
Anatolij Sarij Spanyolországba menekült híres ukrán blogger például nekiment Zelenszkij beszédírójának, Dmitro Litvinnek, aki Zelenszkijnek igazat adva szidta Orbán Viktort.
Ez a nem épp egészséges alak Zelenszkij beszédírója. Minden heves beszéd – az ő szavaiból áll. Gyima Litvin már csak ilyen. Ma úgy döntött, hogy Orbánt fogja sértegetni, aki Európa legbefolyásosabb emberévé vált. Ez… csodálatos! Ne vegyétek el a lapátot ettől a sok okostól, hadd ássák maguknak a gödröt
– írta Anatolij Sarij.
A kijevi hatalom fenyegetései elől nemrég Nagy-Britanniába menekült Artem Dmitruk volt Zelenszkij-párti parlamenti képviselő pedig így kommentálta az ukrán államfő Orbán Viktor-ellenes kirohanását:
Ez újabb megerősítése annak, hogy a jövő világrendjében Zének (Zelenszkijnek) nem lesz helye.
Borítókép: Katonatemető Ukrajnában (Fotó: AFP)
