A korallzátonyoknál éjszakánként tapasztalható egyre több mesterséges fény erőteljesen befolyásolja az ott élő állatok szaporodási arányát.
Az ausztráliai Flinders Egyetem tudósai tíz pár bohóchalat vizsgáltak két külön akváriumban. Öt párnál éjszakánként biztosították a sötétséget, ötöt viszont mérsékelt, 25-28 lux fénynek tették ki az éjszakai órákban, ezzel szimulálták a tengerparti területek fényviszonyait.
Az állatoknál és a petéknél nem mutatkoztak különbségek, a peték kikelésénél azonban már igen: míg a normális nappal-éjszaka ritmussal rendelkező akváriumban a nyolcadik éjszaka kikeltek a peték, az éjjel is megvilágított akváriumban nem.
„Eredményeink rávilágítanak, hogy a sötétség természetes jel a kikelésre” – mondta Emily Fobert, a tanulmány társszerzője. Ennek hátterében az állhat a szakértő szerint, hogy a bébihalak túlélési esélyeit az első órákban növeli, ha a sötétség védelme alatt nem látják őket a ragadozók.
Fobert szerint a legtöbb természetes rendszer működését a világos nappalok és a sötét éjszakák biztosítják. „Az éjszakai mesterséges fény azonban ezeket a természetes fényritmusokat tönkreteszi, és megváltoztatja az egyes organizmusok viselkedését és pszichológiáját” – fejtette ki.
A sarkvidéki régiók kivételével a szárazföldi területek 23 százaléka éjszaka is mesterséges fénynek van kitéve. A kutatók eddig elsősorban a szárazföldi területeken élőkre kifejtett hatást vizsgálták. Fobert szerint azonban a parti területek több mint egyötöde is mesterséges fénynek van kitéve. A tengeri élőlényekre a városok LED-fényei, a kikötői világítás és a tengerjáró hajók fényei vannak hatással.
Az eredmények ellenére a fénnyel terhelt régiókban is élnek bohóchalak. A petékből kikelt utódok ugyanis nem maradnak a védelmet jelentő virágállatok között, ahol szüleik élnek. A fiatal állatok több száz kilométert vándorolnak, mielőtt letelepednek.
