1986-ban a 4-es reaktorblokk felrobbanása után a lakosságot evakuálták, és a csernobili munkások csak a legszükségesebb tárgyaikat vihették magukkal. A város elnéptelenedett.
A csernobili zóna mai látképéről és az eltűnőben lévő lakóövezetről kérdeztük a téma egyik európai szakértőjét, a francia Laurent Michelot-t, akinek a város megalapításának ötvenedik évfordulóján jelent meg helyszíni fotókkal illusztrált könyve Csernobil – posztapokaliptikus látogatások címmel.
Salle de contrôle du reacteur 4 de la centrale de Tchernobyl…l'épicentre de la catatrophe. Control room of reactor 4, inside the Chernobyl powerplant…the epicenter of the disaster #chernobyl #urbex #tchernobyl #pripyat #ukraine #photooftheday pic.twitter.com/OIveG2Wv4R
— Laurent Michelot (@Pripyat_photos) November 12, 2020
– Pripjaty abban az atomerőművet övező körzetben fekszik, amelyet napjainkban a „30 kilométeres zónaként” emlegetnek világszerte – kezdi a beszámolót a szakértő. – A zónán belül létezik a „10 kilométeres körzet” is, amely a még mindig legszennyezettebb területet jelöli.
Napjainkban a 30 kilométeres zónában 100-150 visszatelepülő él, őslakosok, akik olyan erősen kötődnek a helyszínhez, hogy ragaszkodtak a visszatéréshez a zord körülmények ellenére is. A visszatelepülés illegális, de az ukrán hatóságok szemet hunynak fölötte
– magyarázta Michelot.
A zóna 1987 óta fogad – akkreditált kísérettel – delegációkat. Később a turizmust is engedélyezték, így 2012 óta fennakadás nélkül utazhatnak a területre civil érdeklődők is, ha betartják a biztonsági előírásokat. Az idegenvezetők kötelező felszerelése a Geiger-számláló, amely közvetíti a sugárzás pontos mértékét, és szükség esetén pattogó hanggal riadót fúj. A látogatóknak is viselniük kell egy egyszerű sugárzásmérőt, amit mindenkinek a zónába lépéskor osztanak ki. A doziméter csöndben készít számításokat, és a teljes sugárdózisról ad információt a körút végén. Sok turista hoz magával Geiger-számlálót is, hogy hangos pittyegésekor boldogan elborzadhasson.
Dans une crèche de Pripyat. Inside a kindergarten, Pripyat. #chernobyl #urbex #tchernobyl #pripyat #ukraine #photooftheday #photographie #photography pic.twitter.com/gdnwLTf0sM
— Laurent Michelot (@Pripyat_photos) October 28, 2020
Pripjaty központjában tökéletes a csend, a város kísértetiesen üres
– folytatja a könyv szerzője. Ugyanakkor nem állítható, hogy a terület kihalt, mert a radioaktív sugárzás csökkenésével a vadállatállomány megnőtt. A növények pedig nemcsak a köztereket foglalják vissza, hanem az épületeket is körbenövik. Légi felvételen látszik, hogy olyan a város, mint a fákkal benőtt Angkor romjai.
A város fénykoráról még ma is számos emlék tanúskodik. Az épületek stabilan állnak és látogathatók, de csak hivatalos kísérővel, mert a belső terek romosak.
A bölcsődék, óvodák és iskolák padlóján heverő játékok, könyvek, babák, a házi feladattal teleírt füzetek láttatják velünk a hajdani gyerekek hétköznapjait.
Tchernobyl : visite post-apocalyptique
?Laurent Michelot – Gymnase Palais de la culturehttps://t.co/l8Uygt3AiD pic.twitter.com/7z5IIhGBqW— Anne-Marie Ducroux (@aunomduvivant) October 27, 2020
A tantermekben a padsorok ugyanúgy sorakoznak, mint 35 éve, és az egyik iskola aulájának padlóját beborító több száz gázálarchoz sem nyúlt senki. Ezek a hidegháborús korszak evakuációs gyakorlatának kellékei voltak.
A berozsdásodott kiságyak ma is ott sorakoznak a kórház újszülött osztályán. Apokaliptikus képet nyújt egy magára hagyott bevásárlókocsi a romos szupermarketben. Kísérteties hangulatot áraszt a vidámpark is: a növényzettel benőtt pályán még mindig ott állnak a dodzsemek, ahogy otthagyták őket az utolsó futam után. Némán magaslik fölénk a rozsdaette óriáskerék is. Ugyanakkor kiváló állapotban megmaradtak a szocialista korszakra jellemző falfestmények és domborművek, valamint Pripjaty egyik kávézójának vitrázsa.
Zone d'Exclusion : photos par Laurent Michelot de la ville de Pripyat vidée de ses habitants en 24 heures lors de la catastrophe de Tchernobyl en avril 1986 #Photos https://t.co/riWECa7LM9 pic.twitter.com/12A7h4umAx
— Laurent Cheylus (@lcheylus) October 10, 2020
A tárgyak sértetlenül vészelték át az atomszennyezést, az időjárás és a hőmérséklet-ingadozás rombolt le mindent, nem a robbanás.
Fellendült a turizmus
Az HBO Csernobil című sorozatának megjelenése után a zónába látogató turisták száma évi harmincezerről százezerre ugrott. A világméretű filmsiker hatására nemcsak a látogatók száma gyarapodott, hanem a szellemváros problémái is.
A zónába látogatók többsége ugyanis az úgynevezett sötét turizmus (dark turism) címén utazik oda.
A sötét turizmus a katasztrófaturizmus erősebb válfaja. Míg a katasztrófaturista passzív: odamegy, magába szívja az élményt, és hazamegy, addig a sötét turizmus utazója aktívan felhasználja a tragédia elemeit a maga előnyére: fotókat készít, lájkokat gyűjt. Ezeknek a turistacélpontoknak a listájára Csernobil is felkerült. Az Instagramon Csernobil hashtag alatt az látható, hogy az influenszerek abszurd beállításokat fényképeznek:
„tangában Csernobilban”, „szerelem Csernobilban”, „naplemente Csernobilban”.
Akkor is, ha a fotók egyébként Pripjatyban készülnek, mert csak Csernobil felirattal lesznek megfelelően eladhatók. Az influenszerek ráadásul grafitit mázolnak a közterekre, mások pedig szerelmi lakatot helyeznek el a városban, mintha Párizsban lennének romantikus utazáson. A legújabb divat a csernobili leánykérés: a radioaktív utcákon letérdelni és átnyújtani a gyűrűt.
A természetnek még kilencszáz évre van szüksége
A zóna még mindig sugárfertőzött. Ennek mértéke jóval magasabb az elfogadhatónál, de egy látogatás erejéig nem veszélyes. A területek között is van eltérés, például a temető talajának felső szintjét a zónát tisztító szakemberek nem cserélhették ki a sírok miatt, ezért a temetőben nagyon erős a sugárzás. Életveszélyes az erőműtől a Pripjatyba vezető utat szegélyező Vörös-erdő sugárzása is, ahol még megállni és kiszállni sem szabad a kocsiból. A természetnek kilencszáz évre lesz szüksége a teljes megtisztuláshoz.
Pripjatyban százhatvan emeletes ház, 28 munkásszálló, 15 bölcsőde és óvoda épült. Öt általános iskola és két középiskola fogadta a diákokat. Huszonöt élelmiszerüzlet, 27 étterem és kávézó szolgálta ki a vásárlókat. Egy kórház és három klinika gondoskodott az egészségügyi ellátásról. Jól felszerelt vidámpark és 35 játszótér várta a gyerekeket, két stadion, három uszoda és tíz lőtér pedig a sportolókat. Négy könyvtár, kulturális palota és mozi gondoskodott a kikapcsolódásról. Kiváltság volt a modellvárosban élni – tudtuk meg a szakértőtől.
Pripjaty mozija Prométheusz nevét viselte, a titánét, aki ellopta a tüzet az istenektől, és az embereknek ajándékozta, hogy hatalommal ruházza fel őket az istenek akarata ellenére. Szobra ma a csernobili atomerőmű előtt áll.
A növényzet visszafoglalja Pripjaty főterét
Fotó: Laurent Michelot
