De Sztrelkov ideje csak később jött el. 2014 áprilisában csatlakozott az orosz fegyveresekhez, akikkel Szlovjanszkba ment, amely stratégiai pont Doneck és Harkov között. „Az elején senki nem akart harcolni” – emlékszik vissza. A katona az érkezése után a csoportjával megtámadott egy helyi rendőrségi épületet. Később ő lett Donyecki Népköztársaság honvédelmi minisztere, de ez nem tartott sokáig, augusztusban ugyanis a Kreml parancsot adott, hogy térjen vissza Moszkvába.
A parancsnok azonban otthonról is folytatta a harcot, új irodáját egy elhagyott rézgyártó üzemben rendezte be. Munkatársai a követői közül kerültek ki, akik ma is katonai uniformisban dolgoznak. Most reklámvideókat vágnak és sajtóközleményeket adnak ki, ami egyelőre nem könnyű a valamikori katonáknak. „Egy gránátvető is könnyebben kezelhető, mint egy számítógép” – bosszankodik az egyik munkatárs.
Sztrelkov közben elmondja, hogy az új ellenfelei a liberális ellenzékiek, akik véleménye szerint nyugatpárti, a kijevihez hasonló forradalmat terveznek Moszkvában. Mikor korábban arról kérdezték, sajnálja-e Borisz Nyemcov meggyilkolt ellenzéki vezetőt, a szóvivője provokatívnak nevezte a kérdést. De a szeparatisták vezére ma már nem hezitál válaszolni: „Nyemcov nem volt tehetséges, és nem is volt mögötte teljesítmény. Az orosz állam és az egész orosz nép ellensége volt” – zárja rövidre. Sztrelkov mégsem helyesli a gyilkosságot, hiszen ez kárt okozott Putyinnak.
Az orosz elnökről egyébként Sztrelkovnak idővel változott a véleménye. Valamikor még úgy látta, hogy Putyin az ellenség táborához tartozik, akinek hatalma csak a korrupt barátaitól függ. Ma már az orosz államfő képe lóg a hivatalának falán, melyen haditengerészeti egyenruhában feszít.




