A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet 36 tagországa közül 34-ben az emberek több mint fele túlsúlyos, csaknem minden negyedik ember kórosan elhízott. Az OECD-országokban 2010 és 2016 között 21 százalékról 24 százalékra emelkedett a kórosan elhízott felnőttek aránya, ami plusz 50 millió embert jelent.
A kórosan elhízott embereknek rövidebb a várható élettartamuk és nagyobb a kockázatuk olyan krónikus betegségekre, mint a diabétesz. A legrosszabb a helyzet Mexikóban, ahol 4,2 évvel lehet kevesebb a várható élettartam a lehetségesnél, és 3,9 évvel lehet rövidebb az élettartam Oroszországban és Lengyelországban is.
A kóros kövérség fordítottan, de egyenesen arányos a jövedelmi helyzettel: az Európai Unió 28 tagországában a legalacsonyabb jövedelmű rétegben a nők 90, a férfiak pedig 50 százalékkal nagyobb valószínűséggel válnak túlsúlyossá, mint a legmagasabb jövedelmű társadalmi rétegben.
Azok, akik legalább egy, a túlsúllyal összefüggésbe hozható krónikus betegségben szenvednek, 8 százalékkal kisebb eséllyel találnak állást, akik pedig már állásban vannak, 3,4 százalékkal nagyobb valószínűséggel hiányzanak többet a munkahelyükről, mint az átlag.
A túlsúly és a kövérség kihat a nemzetgazdasági teljesítményre is, az OECD előrejelzése szerint Mexikóban 5,3, az Egyesült Államokban 4,4, Lengyelországban 4,3, Németországban 3, Olaszországban 2,8, Franciaországban pedig 2,7 százalékkal lehet kevesebb a hazai össztermék 2020 és 2050 között a lehetségeshez képest.
Az OECD-országokban már most az egészségügyi kiadások 8,4 százalékát fordítják az elhízással összefüggő betegségek kezelésére, az Egyesült Államokban 14, Németországban 11, Franciaországban öt százalékot.
A párizsi székhelyű nemzetközi szervezet szerint az elhízás megelőzése költséges, de kifizetődő: számításai szerint minden dollár befektetés a megelőzésbe akár hatszorosan is megtérülhet.
