A jelek szerint nincs jobb dolga az osztrák köztelevízió vezetőjének, mint a magyarországi média viszonyaival foglalkozni. Ám a tények – mint ahogyan az már oly sokszor kiderült – meglehetősen makacs dolgok, és legtöbbször az emberrel hamar szembe is jönnek.
A Népszava közölte Alexander Wrabetz nagyívű gondolatait, a sógorok médiaguruja szerint ugyanis aggodalmat keltő a közszolgálati televízió helyzete Magyarországon.
„Elképzelhetetlen lenne, hogy Ausztriában egy választási kampányban a közmédiában ne adjanak teret az ellenzéki politikusoknak…” – támasztotta alá véleményét Wrabetz úr a balliberális médium cikke szerint.
Hogy a „szakember” mire alapozza ezen okfejtését, az már elgondolkodtató, hiszen olyan még nem fordult elő hazánkban, hogy egy választási kampány idején ne kaptak volna szót az ellenzék jelöltjei, például az M1 hírcsatornán. Más kérdés, hogy milyen volt azon megszólalások színvonala, de nyilván a jobbikos Jakab Péter vagy a kutyapárt csirkejelmezes bohócának szereplésére minden közélet iránt kicsit is érdeklődő magyar jól emlékszik.
Van az a szint, ami alá nem süllyedhet a közmédia, ezért viszont legkevésbé sem az ott dolgozók tehetők felelőssé.
Ha meg már az osztrák közmédia a mérce, van a történetnek még egy kimondottan érdekes szála, amelyet érthető okból „elfelejtett” kibontani Wrabetz úr, aki több éve az Österreichischer Rundfunk (ORF) osztrák közszolgálati műsorszolgáltató főigazgatója.
Ausztriában egy felmérés adatai szerint az osztrákoknak mindössze csupán négy százaléka tartja függetlennek saját közmédiáját. Talán éppen a nyilatkozó előélete miatt is, aki Ausztria szocialista hallgatóinak egykori szövetségi elnöke, majd Werner Faymannal – ő az a kancellár, aki szerint Ausztria nem kerítést, hanem kaput épített oldalsó szárnyakkal – együtt került be a Szociáldemokrata Pártba.
Persze tudjuk, Wrabetz szociáldemokratái a „fejlett” nyugati liberális demokrácia részei, mi pedig csak lenézett, mezítlábas tanulók lehetünk az ő iskolájukban.
Szerintük.
