Nem vált be a németek reménye, hogy a karácsonyi ünnepek alatt jelentősen csökkenjen az országba igyekvő menekültek száma. A Balkán irányából érkező migránshullám hatására újabb lendületet vett az ellentét, amely már előzőleg is rányomta a bélyeget a berlini kabinet és a bajor tartományi kormány közötti kapcsolatra. A legdélebbi tartomány követelései rendszeresen Berlin elutasításába ütköznek. München meglátása szerint a német–osztrák határ ellenőrzése nem felel meg a követelményeknek, mert a szövetségi rendőrség létszáma alatta marad a kívánatosnak.
A rendőri rendszert Németország föderális berendezkedése osztja meg. Az újraegyesítést, majd a schengeni rendszer bevezetését követően az addigi határőrségből átalakult szövetségi rendőrség a berlini belügyminisztérium irányítása alá került, és például felügyeli a 14 legnagyobb hazai repülőtér biztonságát is. A tartományokon belül működő készenléti egység alakulatai viszont tartományi parancsnokság alatt állnak. Joachim Hermann bajor belügyminiszter javaslatot tett arra, hogy a maga egységeivel hajlandó átvenni a déli határállomások ellenőrzését és ezzel könnyíteni a szövetségi kollégák helyzetén. Berlin elutasító válaszát a CSU-politikus szegénységi bizonyítványnak minősítette.
Egyelőre tisztázatlan, milyen módon alakul a Keresztényszociális Unió vezette müncheni kormány azon indítványa, hogy a menekültstátusért folyamodók írásban kötelezzék el magukat a német társadalom alapértékeinek, a jogrend előírásainak az elismerésére, és hogy eleget tesznek az integrációjukat szolgáló tanfolyamok, így a nyelvkurzusok látogatásának. Amennyiben ezeknek az elvárásoknak nem vetnék alá magukat, csökkenteni lehetne a nekik nyújtandó segélyek összegét.
