– A nemzeti jog elsőbbsége mellett foglalt állást a lengyel alkotmánybíróság az európai uniós joggal szemben. Milyen következménye lehet ennek a döntésnek a tagállamok és az EU viszonyára nézve?
– A brüsszeli bürokrácia a birodalomépítési törekvésektől vezettetve hosszú évek kemény munkájával kiszekírozta a briteket az Európai Unióból; az elmúlt hetekben pedig nagyon kemény támadást intézett Németország ellen a német alkotmánybíróságnak az uniós jog és a tagállami jog viszonyával kapcsolatos döntése kapcsán. És most hideget-meleget fog majd kapni Brüsszelből Lengyelország az Alkotmánybíróság döntése miatt.
Brüsszel az elmúlt esztendőkben példátlanul durva támadást intézett a lengyel alkotmányos szuverenitás ellen azzal, hogy a lengyel igazságügyi rendszer szabályozására vonatkozó, a nemzeti és alkotmányos szuverenitás körébe tartozó ügyben politikai és jogi csatározásokat folytat a lengyelekkel.
A britek felvették a kesztyűt egy ponton túl, és végül rácsapták az ajtót az Európai Unióra. A németek is felvették a kesztyűt, mert a kötelezettségszegési eljárás elindítása ellenére a német alkotmánybíróság köszöni szépen, jól van és esze ágában sincs változtatni az álláspontján. És láthatóan a lengyelek is felvették a kesztyűt. Az alapkérdés az, hogy az EU-t lépésről lépésre szétverve tovább folytatódik-e ez a brüsszeli birodalomépítő törekvés, vagy pedig a józan belátás győzedelmeskedik, és a tagállamokat engedik élni a szabadságukkal, a szuverenitásuk adta lehetőségekkel. Brüsszeli birodalomépítés vagy a szuverén nemzetállamok önkéntes és hatékony együttműködése – ez a kérdés, válasszatok, a költő szavaival élve. Ha a brüsszeli bürokraták által erőltetett egyre agresszívabb támadássorozat tovább folytatódik, annak beláthatatlan következményei lesznek.
– A német és lengyel alkotmánybírósági döntések tulajdonképpen azt jelképezik, hogy törésponthoz érkezett az EU?
– Az uniós, vagyis a közösségi jog, vagy a nemzeti jog primátusának a kérdése évtizedes szakmai vitatéma. Teljesen egyértelmű, hogy ahol közös uniós hatáskörökről van szó, azaz a tagállamok szuverenitásuk bizonyos területeit az unióra ruházták, ott az uniós jog elsőbbsége érvényesül. Azokban a kérdésekben azonban, ahol huszonhét szuverén tagállam a maga belátása szerint szuverén módon intézi az ügyeit, fel sem merülhet az uniós jog elsőbbségének a kérdése, mert ott nincs hatásköre, illetékessége.
Az elmúlt mintegy egy évtizedben egy nagyon agresszív brüsszeli birodalomépítő törekvés érvényesül.
Három különböző történelmi háttérrel és jogrendszerrel bíró európai ország ugyanabba a konfliktusba sodródott Brüsszellel, és még nem is tettem említést Magyarországról. Úgy látom, az EU módszeres szétverése zajlik a brüsszeli birodalom építők részéről.
– Az utóbbi napokban a sajtóban többször lehetett olvasni a „polexitről”, vagyis arról, hogy Lengyelország ezzel a döntésével de facto leválasztotta magát az uniós jogról, ezáltal közelebb került a távozása az Európai Unióból. Nem túlzás ez?
– A britek és az unió közötti évtizedes konfliktussorozat idején is túlzásnak nevezte mindenki a britek lehetséges kilépésére vonatkozó figyelmeztetéseket, aztán mindez mégis bekövetkezett. Nem a lengyelek szakítják el magukat az uniós jogtól, hanem a lengyelek módszeres kiszekírozása zajlik. Úgy látom, azért nem akar engedni Brüsszel, mert azzal hitegeti magát, hogy úgysem lesz „polexit”.
Remélem, hogy az uniós intézményekben ülő bürokraták végre újraolvassák az uniós alapszerződést, és rájönnek arra, hogy az EU akkor marad meg és fog jól működni, ha Brüsszelben is betartják a szabályokat, és nem újabb és újabb hatalmi pozíciókat akarnak megszerezni maguknak a tagállamoktól.
