Mióta 1948-ban életre hívták az Egészségügyi Világszervezetet (WHO), a legfőbb döntéshozó szerve, a 194 tagú közgyűlés minden évben összegyűlt. A népes küldöttség rendszerint nagy csinnadrattával Genfben ül össze, és hetekig tanácskozik. A tegnap kezdődő 73. találkozót azonban a koronavírus-járvány miatt videókapcsolaton keresztül és mindössze kétnaposra szervezték. Ezúttal mégis nagyobb figyelem irányult rá, mint eddig valaha.
A koronavírus-járvány árnyékában a konferencia tétje az volt, vajon megfelelően reagált-e a szervezet vagy – ahogyan néhány állam, köztük a legfőbb hangadó, az Egyesült Államok állítja – Kínával lepaktálva későn és rosszul figyelmeztetett a leselkedő veszélyre. Azt már a közgyűlés kezdete előtt tudni lehetett, hogy több mint száz ország, köztük a teljes Európai Unió, Ausztrália, az Egyesült Királyság, Oroszország és Japán egy független vizsgálat lefolytatását javasolják majd a járvány eredetének kiderítésére. A diplomáciai viszály elkerülése érdekében a tervezet név szerint nem említette Kínát, amit viszont Washington nehezményezett.
Mint az ülés első perceiben kiderült, valójában nyitott kapukat döngettek. A WHO főtitkára, az etióp származású Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz maga is leszögezte, hogy amint lehetséges, egy független testület vizsgálja majd ki a szervezet és a nemzetközi közösség válaszait. Bárhogyan vizsgázott is a WHO, a koronavírus-járvány arra mindenképpen rámutatott, hogy a világ nem állt készen egy pandémiára. A valós veszélyeket nem sikerült előre jelezni vagy tudatosítani, legalábbis az iránymutatásokat nemzetközi hatáskörben vagy követték, vagy nem. Mint arra az egység fontosságát hangsúlyozó Angela Merkel német kancellár is figyelmeztetett, szükség van egy hatékonyabb előrejelző rendszerre, hogy a történtek ne ismétlődhessenek meg még egyszer.
Fertőtlenítés Pekingben. Mindent elmondtak?
Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej
Ez viszont valahol mégiscsak megkérdőjelezi a WHO szerepét és jövőjét. A szervezet költségvetése tavaly meghaladta a négymilliárd dollárt, forrásai két részből állnak, egyrészt a tagállamok által vállalt kötelező „tagdíjból”, kisebbik részt pedig önkéntes vállalásokból, adományokból. Érdekesség, hogy míg Washington vádjai szerint a szervezet azért elfogult Kínával, mert „Peking zsebében van”, az Egyesült Államok náluk kétszer többet, évenként több mint 115 millió dollárt és 118 millió svájci frankot tesz a közös kasszába. Hazánk egyébként évi nagyjából ötszáz-ötszázezer dollárral és svájci frankkal veszi ki a részét a támogatásból.
Alapvetően Kína sem zárkózott el egy bizottság beengedésétől. Hszi Csin-ping (Xi Jinping) államfő felszólalásában hangsúlyozta, hogy mindig a nyitottságra és átláthatóságra törekedtek, de a vizsgálatokra csak a járvány legyőzése után kerülhet sor. Peking eddig csak a helyi hatóságok kíséretével engedett a vírus epicentrumának számító Vuhan közelébe külföldieket, és sajtóértesülések szerint a kór eredetét vizsgáló minden tudományos publikációt előzetes központi engedélyhez kötöttek. Hogy azért Kína mégis érez némi felelősséget a történtekért, azt jelzi: a közgyűlésen az elnök a következő két évre kétmilliárd dolláros segélyt ígért.
