„Legalább kétmilliárd ember – a Föld lakosságának negyede – rendszeresen fogyaszt rovarokat. A többieknek még egy kis biztatásra van szüksége” – fogalmazott Mauro Serafini, az olaszországi Teramói Egyetem professzora, a Frontiers in Nutrion című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.
A tudós szerint fontos, hogy olyan szempontokra hívják fel az emberek figyelmét, amelyek megkönnyítik számukra a választást. A táplálék íze és látványa nagyon fontos, de például sokak számára az is ösztönző, ha egy étel egészséges.
„Az ehető rovarok kitűnő fehérjeforrások, gazdagok többszörösen telítetlen zsírsavakban, ásványi anyagokban, vitaminokban és rostokban. De mindeddig senki sem hasonlította össze őket olyan klasszikus funkcionális ételekkel, mint az olívaolaj vagy a narancslé az antioxidáns-tartalom szempontjából” – magyarázta a professzor.
Serafini emlékeztetett rá, hogy számos olyan „superfood” van, amelyeknek antioxidáns-kapacitásuk miatt nagy a szabadgyök-megkötő képessége. A kutatás azt igazolta, hogy az ehető rovarok között is vannak olyanok, amelyek ide sorolhatók.
A kutatók egy sor ehető rovart és gerinctelent vizsgáltak meg antioxidáns-kapacitásuk szempontjából.
A rovarok ehetetlen részeit, a szárnyakat és a csápokat eltávolították, majd minden egyedből két minta kivonatát tesztelték a zsírtartalom szempontjából és abból a szempontból, hogy oldódik-e vízben. Aztán minden minta antioxidáns-tartalmát és kapacitását is mérték.
A szöcskék, selyemhernyók és tücskök vízben oldódó kivonataiban volt a legmagasabb az antioxidáns-kapacitás: ötször magasabb, mint a friss narancslében.
Az óriás-énekeskabócában, az óriás-vízibogárban, a fekete tarantulában és a fekete skorpióban viszont elhanyagolható volt az antioxidáns kapacitás.
„Világos a trend: a növényevők antioxidáns-kapacitása magasabb” – mutatott rá a professzor.
A tanulmányban megjegyezték, hogy az összehasonlításhoz a rovarok szárított, zsírmentes kivonatát használták, de még 88 százalékos vizes oldatként is elérik a friss narancslé antioxidáns-kapacitásának 75 százalékát.
Érdekes módon, a rovarok polifenoltartalma – amely a növényeknél az antioxidáns-kapacitás fő forrása – alacsonyabb volt a rovarokban, mint a frissen facsart narancslében.
„Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a polifenolok mellett a rovarok antioxidáns-kapacitása más, egyelőre ismeretlen összetevőkön is múlik” – fűzte hozzá Serafini.
Az óriás-énekeskabócákban és a selyemhernyókban kétszer akkora antioxidáns-aktivitást mértek, mint az olívaolajban, viszont a fekete tarantulában, a pálmaféregben és a fekete hangyában nagyon kevés volt ez a kapacitás.
A kutatók az eredmények alapján kiemelték, hogy az olyan ehető rovarok, mint a szöcskék és selyemhernyók, gazdag forrásai az antioxidánsoknak.
A tanulmány szerzői ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a rovarok antioxidáns-kapacitásának emberre gyakorolt hatását vizsgálni kell, mivel ez még tisztázatlan.
