– Olaszországban letartóztatott hajóskapitányukat, Carola Racketét hőssé emelte a közösségi média egy része. Ön szerint normális reakció ez?
– Szó sincs ilyesmiről! Nem vagyunk sem bátrak, sem különlegesek, csak betartjuk a törvényt. A nemzetközi tengerjog szerint a veszélyben lévő embert mindenkinek kötelessége megmenteni. De kiemelném: a mentés csak az első lépés, ennél sokkal több munkára van szükség azt követően. Helyzetünk kettős: míg a politikai vezetők részéről nagymértékű elutasítást, addig az általános közvéleménytől nagymértékű szolidaritást érzékelünk. Számos tartomány, polgármester jelezte, hogy befogadna menekülteket, de amíg a miniszterek nemet mondanak, ez nem lehetséges.
– Számos politikai vezető és szakember egészen másképp vélekedik a törvény betartásáról.
– A politikusok a saját játszmáikhoz használják fel a mentés kérdését. Olaszország a legközelebbi biztonságos part, és Matteo Salvini olasz belügyminiszter ellentmond a törvénynek azzal, hogy nem engedi be a kimentetteket. A parti őrség szó szerint hátat fordít a fuldoklóknak, mi vagyunk az egyetlenek, akik betartják a törvényt. De mivel civil szervezet vagyunk, könnyű fellépni ellenünk és lefoglalni a hajóinkat.
Fotó: MTI/EPA/ANSA/Matteo Guidelli
– Róma nem engedi be a hajókat. Miért nem viszik a kimentett embereket mondjuk Spanyolországba?
– Ez olyan, mintha haldoklót szállítana, és lenne egy kórház két percre és egy másik két órára. Hová vinné? Spanyolországba eljutni a hajónkkal oda-vissza négy nap. A tengeri migrációs válság során elengedhetetlen a jelenlétünk. A nemzetközi tengeri törvények szerint a legközelebbi biztonságos országba kell szállítanunk az embereket, akiket annak az országnak késlekedés nélkül be kell fogadnia. A világban körülbelül 45 millió ember kényszerült elhagyni saját hazáját, és a menekültek döntő többsége a szomszédos országban maradt, mint például Törökország, Libanon vagy Uganda. Földünk menekültjeinek kevesebb mint tíz százaléka próbál eljutni Európába, ami nem sok. Kontinensünknek bőven van erőforrása arra, hogy ennyi embert befogadjon. A Földközi-tenger a világ leghalálosabb határszakasza, egy fekete lyuk. Szükség lenne a menekülés biztonságos módjának megteremtésére.
– Akiket felvesznek a tengeren, azok megítélésekor az egyetlen forrásuk az, hogy ők mit állítanak magukról?
– A legtöbben szörnyű körülmények között voltak, Líbiából menekültek, ahol elképesztő jogsértések történnek. Szinte mindannyian voltak börtönben, többségük rendkívül rossz körülmények között élt, erőszak, kínzás, nemi erőszak áldozata volt. Volt, aki a fedélzeten öngyilkosságot akart elkövetni. Ezeknek az embereknek sürgősen szükségük van orvosi és pszichológiai segítségre. Ha a líbiai parti őrség letartóztatja őket, akkor visszaszállítják és elítélik őket.
Carola Rackete integet újságíróknak őrizetbe vétele után
Fotó: REUTERS/Guglielmo Mangiapane
– Miből él a Sea-Watch, ki finanszírozza az NGO-t?
– Nonprofit szervezet vagyunk, szerencsére vannak állandó támogatóink a világ minden részéről. Többnyire önkéntesekkel dolgozunk, de van néhány fizetett munkatársunk is. Mindenki megfelelően képzett, többen évek óta csináljuk ezt. Mindez jól jelzi azt, mi zajlik Európában: a tengeri mentést egy csapat önkéntes végzi a parti őrség helyett.
– Carola Rackete kapitányt őrizetbe vették, a hajójukat lefoglalták. Mindez mennyiben változtat a további tevékenységükön?
– Folyik a vizsgálat, hogy elítélhető-e a kapitány; az olasz hatóságok keresik ehhez a bizonyítékokat. A Sea-Watch 3 hajót lefoglalták, ami nagy baj, mert kevés civil szervezet dolgozik a vizeken. De nincsenek illúzióink. Két évvel ezelőtt egy másik önkéntes mentőhajó legénységét is letartóztatták az olaszok, és azóta is folyik ellenük a vizsgálat, így mi is elhúzódó eljárásra számítunk. Ha a hajónk nem szabadul hamarosan, akkor új hajóval folytatjuk a mentést, a Sea-Watch 4-gyel. Szerencsére megvannak hozzá a forrásaink.
