Emelt szintű riadókészültség Ukrajnában

Az ukrán kormány rendkívüli állapotok bevezetéséről is döntött két, harcok sújtotta kelet-ukrajnai megyében.

Hétfőn Valentin Nalivajcsenko, az ukrán biztonsági szolgálat (SZBU) vezetője bemutatta újságíróknak annak a Moszkva-barát szakadárokhoz csatlakozott volt ukrán rendőrtisztnek a vallomástételét, akit a Mariupol elleni, 30 halálos áldozattal és mintegy száz sérülttel járó terrortámadásban való részvétel gyanújával vasárnap vettek őrizetbe a hatóságok.

Az ukrán állampolgárságú gyanúsított, Valerij Kirszanov – aki 2014 végéig közlekedési rendőrként szolgált – azt vallotta, hogy orosz katonai egység hajtotta végre a Mariupol elleni véres szombati tüzérségi támadást. Szavai szerint a merényletet végrehajtó szakadár egység parancsnoka egy Pepelnek, azaz Hamunak nevezett orosz állampolgárságú katonatiszt, aki az orosz fegyveres erőknél egy tüzérségi alakulat parancsnoka.

Az SZBU megállapítása szerint a rakétairányzást ketten végezték, az őrizetbe vett volt rendőr és az említett orosz tüzértiszt.

Nalivajcsenko arról számolt be, hogy az Azovi-tenger partján fekvő dél-donecki város ellen összesen öt tüzérségi támadást hajtottak végre. Ezt követően az orosz katonák a közeli Markino településről sebtében visszavontak négy Grad típusú rakéta-sorozatvetőt és egy Tyulpan önjáró aknavetőt, mert azt a hírt kapták, hogy EBESZ-megfigyelők tartanak a rakéták kilövésének helyszíne felé.

Az újságíróknak bemutattak több, Mariupolba becsapódott Grad-rakéta-maradványt, amelyeken látható a jelzés, miszerint Oroszországból származnak. Nalivajcsenko megemlítette továbbá, hogy a szakadárok rendszeresen olyan műholdas távközlési eszközön keresztül kommunikáltak egymással, amellyel csak az orosz hadsereg rendelkezik.

Fordulópontot jelenthet a Mariupol elleni támadás a délkelet-ukrajnai helyzetben – írta hétfőn a Vedomosztyi című orosz napilap. A Kommerszantnak nyilatkozó szakértők véleménye megoszlik a konfliktus megoldásához vezető útról.

A „donecki és luhanszki népköztársaságok” hadműveleteinek támogatásával Oroszország azt kockáztatja, hogy a nemzetközi közösség szemében a terrorizmus egyik fő támogatójává válhat” – állapította meg a Vedomosztyi szerkesztőségi cikke.

A finn Sanoma Independent Media, az amerikai The Wall Street Journal és a The Financial Times közös kiadványa ezt arra alapozta, hogy az Azovi-tenger partján elterülő délkelet-ukrajnai város lövetésére való külföldi reagálás „kissé eltért” az eddigiektől. A Vedomosztyi szerint az Európa Biztonsági és Együttműködési Szervezet „sokáig nem vette észre a Délkelet-Ukrajnában jelen lévő orosz katonákat és haditechnikát”, most azonban „gyorsan megállapította, hogy a támadás a szakadárok által ellenőrzött területről indult ki”. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is arra szólította fel Oroszországot, hogy „hagyjon fel a fegyveresek támogatásával és tartsa tiszteletben a nemzetközi kötelezettségvállalásokat”. Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára a délkelet-ukrajnai szeparatistáknak Moszkva által nyújtott politikai és közvetlen katonai támogatásáról beszélt, az Egyesült Államok és az Európai Unió pedig új büntetőintézkedéseket készítenek elő – írta az orosz lap.

Zbigniew Brzezinski szerint Oroszország Ukrajnával együtt nagyhatalom, Ukrajna nélkül semmi. A kiváló amerikai stratéga megállapítását az idő vagy igazolja, vagy cáfolja, de az eddig történteket mindenesetre megmagyarázza.

Történelmi ismereteink alapján rendkívül rossz jel, hogy az ukrán kormány eltörölte az ország semlegességéről szóló, négy évvel ezelőtti döntést, és lényegében napirendre tűzte a NATO-hoz való csatlakozást. Petro Porosenko elnök és a mögötte álló erők rendkívül kockázatos lépésre vállalkoztak. Nyilvánvaló, hogy Oroszország nem engedheti meg, hogy a vele szomszédos Ukrajnába – ahol ráadásul 12 millió orosz él – az Egyesült Államok adott esetben atomfegyvereket telepítsen.

A kijevi deklaráció nyilvánvaló provokáció. Vajon Obama eltűrné, hogy Kína vagy Pakisztán atomfegyvereket telepítsen Kanadába? Már a kérdésfeltevés is abszurd. De akkor miért gondolja az Amerika-barát Porosenko, hogy az orosz birodalomnak tudomásul kellene vennie egy ilyen fenyegető lépést? Ki veszélyezteti itt a világbékét? Ki a valódi provokátor? Oroszország? Aligha. Tóth Gy. László jegyzetét ide kattintva olvashatja.

A Vedomosztyi szerint a tavaly december végén még lehetségesnek tűnő délkelet-ukrajnai békefolyamat kudarcba fulladt. Alapvetően az a probléma, hogy Moszkva azt akarja: a szakadárok legyenek Kijev tárgyalópartnerei, és folytatja a próbálkozást, hogy legalizálja az önkényesen kikiáltott „donecki és luhanszki népköztársaságokat”.

A Szergej Markov orosz politológus által elképzelt forgatókönyv szerint az úgynevezett – a két szakadár területet magába foglaló – Új Oroszország erői elfoglalják Mariupolt, majd Szlovjanszkot is, és erre a Nyugat keményen fog reagálni, de Harkiv és Odessza bevétele már arra kényszeríti „az ellenséget”, vagyis az ukrán hatalmat, hogy vegye figyelembe az orosz érdekeket. Kijevben elbukik a hatalom, és Ukrajna föderatív állam lesz, cserébe azért, hogy az oroszbarát erők ne foglalják el az ukrán fővárost – mondta a politológus a Vedomosztyinak.

Fjodor Lukjanov, az Oroszország a globális politikában című külpolitikai folyóirat főszerkesztője a Kommerszant című orosz napilapnak nyilatkozva úgy vélte: a Donyec-medencei helyzet kiéleződése azzal van összefüggésben, hogy kifulladt a minszki tárgyalási forma. Szerinte a „felkelők” a mostaninál rugalmasabb álláspontot akarnak kicsikarni a kijevi hatalomtól, és el akarják tolni a frontvonalat.

Szergej Oznobincev, a Stratégiai Értékelések Intézete nevű kutatócég igazgatója úgy látja, hogy a délkelet-ukrajnai szembenállás előbb vagy utóbb új tárgyalásokkal végződik. Előbb azonban a felek erősebb pozíciót akarnak elérni és céljaik elérése érdekében nagyobb eszköztárra akarnak szert tenni. A szakértő éppen ezért a konfliktus továbbterjedésére számít. Szerinte ugyanakkor a vesztes Oroszország lesz, mert a Nyugat mindenféleképpen rá hárítja a felelősséget a szembenállás kiszélesedéséért.

Andrej Kortunov, az Orosz Külügyi Tanács nevű szervezet vezérigazgatója ugyanakkor úgy vélte, hogy korai lenne eltemetni a minszki folyamatot, mert nem zárható ki, hogy ahhoz visszatérhetnek a délkelet-ukrajnai szakadárok.