Az eddig is ismert volt, hogy a kétnyelvű gyerekek máshogy kommunikálnak, például gyakrabban tisztázzák a félreértéseket és jobban reagálnak beszélgetőpartnerükre.
A Zürichi Egyetem kutatói most a gesztikulációbeli különbségeket vizsgálták. Elsősorban az ikonikus gesztusokat figyelték meg, tehát az olyan kéz- és karmozdulatokat, amelyek egy objektum formáját vagy sebességét szemléltetik. Ilyen például az ujjakkal egy olló vágómozgásának utánzása vagy a kéz egy gyors mozdulatával a nagy sebesség jelzése.
Stephanie Wermelinger és kutatócsoportja azt vizsgálta az óvodáskorú gyerekeknél, hogyan értelmezik és alkalmazzák az ikonikus gesztusokat. Az egynyelvű és kétnyelvű gyerekek csoportja a gesztusok megértésében nem, alkalmazásában azonban különbözött: a két nyelven beszélők jobban teljesítettek.
A résztvevő gyerekeknek egy „süket” bábunak kellett elmagyarázniuk, melyik játékot szeretnék tőle elkérni. A kétnyelvű gyerekek több kézmozdulatot használtak eközben, mint egynyelvű kortársaik.
Érthetőbben gesztikuláltak, több információt közöltek a kívánt tárgy formájáról és mozgásáról. Ez sikeresebbé tette őket a kommunikációban: a bábu, vagyis az azt mozgató személy könnyebben felismerte, melyik játékra vágynak a gyerekek.
A kutatók eredményeikről a Developmental Science című szaklapban számoltak be.
