Hozzáfűzte: a német kultúrkörből érkező pápának az ökumenizmus kérdése különösen is a szívügye kellett, hogy legyen. Pápasága alatt elmélyült annak a felismerése, hogy katolikus és ortodox körökben ugyanazokért az erkölcsi értékekért, ugyanazokért a társadalmi értékekért dolgozunk, azonban közös misszió csak akkor lehetséges, ha a teljes közösség megvalósul.
Erdő Péter rámutatott arra: korfordulót él az emberiség. A világhálóval egy új szintje jelenik meg a valóságnak. „Érzünk az emberi tájékozódásban és valóságérzékelésben egyfajta fordulatot”, és „örömmel fedezzük fel”, hogy ennek „Jézus Krisztus teljes mértékben a hordozója, teljes mértékben beszél ezen a nyelven az ő üzenete, és nekünk is dolgunk az üzenetét ezen a nyelven is továbbadni a világ felé”. Mint mondta, szükséges, hogy „lényegre törően, direktben és egyértelműen kimondjuk a hitünk lényegét és adott esetben a vallási életünk lényeges cselekményeit is”.
Úgy látja, a pápaválasztáskor is bizonyára figyelembe veszik a konklávé résztvevői a megváltozott környezetet. Megjegyezte: rengeteg gondja van az emberiségnek, „és nekünk az emberek gondjaival kell foglalkozni”. A bíboros utalt arra: a konklávé előtt sokat imádkoznak és elmélkedéseket hallgatnak meg a bíborosok, ezeknek a heteknek az igazi témája és feladata pedig „az őszinte keresés, egyedül annak a keresése, hogy az egyház küldetésének teljesítése szempontjából mi a legjobb megoldás”.
Erdő Péter beszámolt arról, hogy imádsággal készül a konklávéra, valamint együtt imádkoznak a hívek is az egész Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében minden szentmisén a pápáért és az egyházért, február 28. után pedig a konklávéért és a pápaválasztásért.
