Ezért listázzák a pedofil bűnelkövetőket az Egyesült Államokban

Magyarországon is nyilvántartás készülne a gyermekek elleni bűnelkövetőkről.

A Jacob Wetterling-törvény több ízben is módosult 1991-es elfogadása óta. Ebből a két legismertebb kiegészítés az 1996-os Megan- és a gyermekvédelmi Adam Walsh-törvény.

Megan Kanka hétéves volt, amikor a szomszédban lakó Jesse Timmendequas megerőszakolta, majd övével megfojtotta. A férfit már korábban elítélték kiskorú ellen elkövetett erőszakos szexuális támadásért. Le is ülte börtönbüntetését, majd kényszergyógykezelésen is részt vett. A kórházban dolgozó orvosok szerint Timmendequas „nem igazán” akart meggyógyulni, és féltek, hogy újra lecsap majd. A férfi bűnösnek vallotta magát, és halálra ítélték. Később ezt életfogytiglani börtönbüntetésre módosították.

Jesse Timmendequas látszólag teljesen normális életet élt. Se Megan, se szülei nem sejtették, hogy erőszakos múltja van. A Megan-törvény ezért olyan kiegészítés, amely már arra szólítja fel a bűnüldöző hatóságokat, hogy tegyék nyilvánossá a regisztráltak listáját. Azt, hogy mennyi információt közölnek és hol, a törvény az államokra bízza. Általában nevük, címük, fényképük és az elkövetett bűncselekmény szerepel a honlapokon. Ezeket az adatokat pedig a sajtó is szabadon felhasználhatja, vagy akár szórólapon is szerepelhetnek.

Az eredeti rendelkezés második, közismert módosítása a gyermekvédelmi Adam Walsh-törvény, amelyet 2006. július 27-én írt alá az akkori elnök, George W. Bush. Adam Walsht 1981-ben, hatéves korában rabolták el egy hollywoodi bevásárlóközpontból, ahol édesanyjával vásárolt. Amíg a nő lámpákat nézett, otthagyta fiát a videojáték-részlegen több más gyerek társaságában. Amikor tíz perc múlva visszament érte, fia már nem volt ott, ahogy a többi gyerek sem. Mint kiderült, a gyerekek veszekedni kezdtek a játékokon, ezért a biztonságiak kivezették őket az üzletből. Adam, aki túl szégyenlős volt, hogy megszólaljon, és elmondja az őröknek, hol van az anyukája, minden bizonnyal magára maradt a bolt kijáratánál.

Ekkor ragadta magával egy Ottis Toole nevű férfi, aki később megerőszakolta, megfojtotta, majd levágta a fejét egy machetével. A fiúnak csupán a súlyosan összevert fejét találták meg két héttel később egy csatornában. Teste többi része sosem került elő.

Ottis Toole-t sosem ítélték el a gyilkosságért. Akkoriban még nem volt elég fejlett a DNS-tesztelés, és a férfi folyamatosan visszavonta vallomását. 1996-ban halt meg a börtönben, és unokahúga szerint előtte bevallotta neki, hogy valóban ő ölte meg a fiút, és napokig hordta kamionjában a fejét, mert elfelejtette, hogy ott van.

Az eset elképesztő kegyetlensége miatt az Adam Walsh-törvény három szinten határozta meg a bűnelkövetőket. A hármas szintű bűnözőknek háromhavonta kell életük végéig jelenteniük tartózkodási helyüket, a kettes szintűeknek félévente huszonöt éven keresztül, az egyes szintűeknek pedig évente tizenöt éven keresztül. Ha ezt nem teszik meg, az újabb bűncselekménynek minősül. A törvény alapján országos lista is készült, amelyen államokra lebontva vagy név szerint lehet rákeresni a feltételezett elkövetőkre.

A listázás legfőbb előnye elsősorban az, hogy ha valakinek a gyerekét Facebookon vagy más közösségi oldalon bejelöli valaki, aki számukra ismeretlen, esetleg új szomszéd érkezik, ellenőrizhetik őket. Ami a hatóságokat illeti, könnyebben nyomon követhetik a bűnözőket azáltal, hogy rendszeresen számot kell adniuk lakcímükről, illetve ha eltűnik egy gyerek, már van egy komplett adatbázis, ahol a lehetséges gyanúsítottak után nézhetnek.

Negatív következményként merülhet fel viszont, hogy a lista segítségével kapcsolatba léphetnek egymással a szexuális ragadozók, és információt vagy akár pornográf anyagokat is megoszthatnak egymással. Egyes jogvédő szervezetek ezzel szemben azt emelik ki, hogy súlyos diszkrimináció áldozatai lesznek azok, akik a listán vannak: nehezebben találnak munkát, atrocitások érhetik őket.

A többség azonban még mindig hasznosnak találja a regisztrációt, és úgy véli, a gyermekek biztonsága, ártatlanságuk megőrzése jóval többet nyom a latban, mint a bűnelkövetők személyiségi jogainak sérelme.