Rokonok, haverok és szex: ezért lógnak ki a franciák a karanténból

Két héttel az országos karantén elrendelése után a franciaországi napi esetszámok még mindig riasztóak. A szakértők rámutatnak, hogy ennek oka a fegyelmezetlenség: a párizsi IFOP közvélemény-kutató intézet novemberi felmérése szerint a franciák több mint fele nem tartja be az országos karantén szabályait.

Cseke Dóra
2020. 11. 13. 10:03
null
Nejlonzsákot a fejére húzva védekezik a koronavírus ellen egy férfi a párizsi Eiffel-torony elõtt 2020. március 22-én. Amikor még féltek a kórtól. Fotó: Julien De Rosa Forrás: MTI/EPA
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az IFOP novemberi felmérésében a résztvevők 60 százaléka ismerte be, hogy legalább egy alkalommal megsértette az október 30-án ismét elrendelt országos karantén korlátozásait. Ugyanez az arány „mindössze” 33 százalék volt a tavaszi időszakban. A novemberi szabálysértők 24 százaléka vallotta be, hogy hamis indokkal és igazolással hagyta el lakhelyét, 17 százalékuk a megengedett egyórás egészségügyi sétát „kicsit meghosszabbította”, 23 százalék kerekedett fel rokonlátogatásra, és a válaszadók 20 százaléka vett részt baráti összejövetelen. A megkérdezettek 9 százaléka azért indult útnak, hogy szexpartnert találjon.

Vendégek egy lille-i kávéház teraszán 2020. október 16-án. Másnap kijárási tilalom lépett életbe
Fotó: MTI/AP/Michel Spingler

François Kraus, a kutatóintézet politikai témájú kutatásainak vezetője elmondta: a járvány második hullámában az emberek kevésbé fogadják el a kijárási korlátozásokat. Pedig a mostani tiltás korántsem olyan szigorú, mint a tavaszi időszakban volt.

A nagyobb arányú fegyelmezetlenség egyik oka, hogy a fiatalok egy része sérthetetlennek érzi magát.

Az egyedülállók pedig különböző enyhítéseket engednek meg maguknak, hogy továbbra is társasági életet élhessenek, és így csökkentsék az elszigetelődésüket.

Szezonális depresszió

A szabályok áthágásának másik jellemző oka a fásultság és az általános rosszkedv, ami még erőteljesebb az őszi karanténban. 2019 novemberében a franciák 16 százaléka számolt be arról, hogy „szokott rosszkedvű lenni”, a tavaszi bezártság idején már 20 százalékuk, most, a második lezárás idején pedig már a válaszadók 28 százaléka vallja magát kedvetlennek, fásultnak, rosszkedvűnek. Az általános rossz hangulat az alvásra is kihat: a felmérésben részt vevők 38 százaléka számolt be álmatlanságról, a nőknél ez az arány magasabb, 44 százalékuk nyugtalan éjszaka. A második országos karantén ráadásul egybeesik a „szezonális depresszió” időszakával, és a kettő együtt felerősíti egymást: a válaszadók 52 százaléka érzi magát szomorúnak, boldogtalannak.

Vendéglátóhelyek tulajdonosai tiltakoznak üzleteik bezáratása ellen a dél-franciaországi Marseille-ben még szeptember 25-én
Fotó: MTI/AP/Daniel Cole

A közvélemény-kutatás eredményei jól tükröződnek a kijárási korlátozások első két hetében a francia rendőrség által kirótt büntetések számában is. Október 30-a és november 10-e között 88 455 büntetést szabtak ki a rendőrök Franciaországban, egyharmadát a fővárosi régióban – adta hírül a francia belügyminisztérium csütörtök reggeli közleményében. Az esetek 91,4 százalékában engedély nélküli lakhelyelhagyás címén intézkedtek a rendőrök, minden esetben 135 eurós (kb. 48 ezer forintos) bírságot szabtak ki. 315 esetben kellett elrendelniük a szabályellenesen nyitva tartó éttermek, bárok, fodrászatok bezárását.

Tovatűnő félelem

Fabio Galeotti, a párizsi CNRS intézet viselkedéskutató szakértője elmondta, hogy a szabályok nagyobb arányú megsértése mögött olyan jelenségek vagy benyomások állnak, amelyek az emberek tudatalattijára hatnak, ezért a második kijárási korlátozásban másképp reagálnak, másképp viselkednek. Vagy úgy, hogy eleve kevésbé tartanak az általuk is látott és elismert veszélytől, vagy úgy, hogy eleve nem is látják veszélyesnek a helyzetet.

Az első karantén idején más volt a helyzet, mint most. Tavasszal például váratlanul ért minket a járvány. Nem tudtunk semmit a vírusról, nem ismertük a gyógymódot, de láttuk, hogy súlyos betegséget okozhat, tudtuk, hogy halálos vírusról van szó.

Mindenki sokkal jobban félt tőle, ezért önszántából és szívesen maradt otthon.

Nejlonzsákot a fejére húzva védekezik a koronavírus ellen egy férfi a párizsi Eiffel-torony előtt 2020. március 22-én. Amikor még féltek a kórtól
Fotó: MTI/EPA/Julien De Rosa

A járvány második szakaszában azonban például az iskolákat nem zárták be, az emberek nagy része is köteles bejárni dolgozni, a munkáltatók többsége nem rendelt el távmunkát. – E két jelenség az emberekre megnyugtatóan hat: nincs akkora veszély, mint tavasszal, tehát megengedhető a szabályok áthágása – magyarázza a viselkedéskutató szakember. Amikor olyan döntés előtt állunk, amiben mérlegelnünk kell a veszélyt, gyakran a benyomásainkra, a saját tapasztalatainkra hagyatkozunk, nem a statisztikákra vagy a hatóságok figyelmeztetésére. Pedig így sajnos alábecsülhetjük a veszélyt. Ráadásul egy világjárvány esetén ez a legrosszabb, amit tehetünk. Ugyanis minél többen bagatellizálják a vírus terjedését, és járnak például csoportosan futni, annál több ember fogja úgy ítélni: ha mások sem látják veszélyesnek, akkor tényleg nem az – figyelmeztet a szakember.

A Santé publique France, azaz a francia Nemzeti Egészségügyi Intézet hivatalos adatai szerint november 12-én 33 172 új fertőzöttet regisztráltak, 425 beteg hunyt el, 32 683 embert ápolnak kórházban, közülük 4899-en vannak lélegeztetőgépen, és ezzel az országosan jelenleg rendelkezésre álló, lélegeztetésre szánt intenzív ágyak több mint háromnegyede már foglalt. A koronavírustesztek 18,7 százaléka pozitív Franciaországban.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.