Bíróság elé állítják Matteo Salvini volt olasz belügyminisztert, a Liga párt vezetőjét a spanyol Open Arms civil hajó fedélzetén érkezett, 147 migráns feltartóztatásáért
– jelentették be a szicíliai Palermóban szombaton az előzetes bírói döntést, amely megalapozottnak tartotta az ügyészség vádemelési kérelmét. Salvini a közösségi oldalán hangoztatta, hogy a haza védelme minden állampolgár szent kötelessége.
„Bíróság elé állítanak, mert megvédtem a hazámat? Emelt fővel vállalom az olaszok nevében is, az első Itália!” – írta a legnagyobb olasz párt vezetője.
🔴 Rinviato a giudizio.
“La difesa della Patria è sacro dovere del cittadino”. Articolo 52 della Costituzione. Vado a…Posted by Matteo Salvini on Saturday, April 17, 2021
Az Open Arms hajója 2019 augusztusában 21 napig várakozott Lampedusa vizein. Ez az első bírósági eljárás, amelyet egy civil hajó feltartóztatása miatt indítottak Salvini ellen. Az ügyészség többek között túszejtéssel vádolja a volt minisztert, aki tizenöt évig terjedő börtönbüntetést kaphat.
Az első tárgyalást szeptember 15-re tűzték ki.
Enrico Letta, a baloldali Demokrata Párt főtitkára szolidaritását fejezte ki az Open Armsnak.
Mint arról korábban a Magyar Nemzet beszámolt: az eset 2019-re vezethető vissza, amikor Salvini belügyminiszterként megtagadta a kikötési engedélyt a 147 bevándorlót szállító, spanyol civil hajótól.
A palermói bíróság egyébként még márciusban döntött úgy, hogy a vádlottak padjára ülteti Matteo Salvinit.
A döntést Francesco Lo Voi főügyész hozta meg, akinek a neve már jól ismert a közelmúltban napvilágot látott Il Sistema című könyv jóvoltából. A fenti kötet története az Il Giornale című jobboldali napilap igazgatója, Alessandro Sallusti tollából, illetve Luca Palamara főügyész vallomásaiból szövődik. Palamara vallomása az olasz igazságszolgáltatás korrupcióiról fed fel régóta rejtegetett igazságokat, és furcsa módon illeszkedik a Salvini ellen indult bírósági támadásokhoz. Tavaly májusban maga Palamara vallotta be egy magánüzenetben az ügyészségek által bevett gyakorlatot, miszerint
„Salvininak igaza van, nem tett semmi rosszat, de támadnunk kell” – és ezen ideológia nyomán folytatódik az ügyészségi nyomás.
Palamara a kötetben kitér Francesco Lo Voi ügyész alakjára, aki az Open Arms kapcsán a vádlottak padjára ültetné Salvinit. „Hatalmas meglepetés érte a szakma képviselőit Francesco Lo Voi palermói kinevezésekor” – vallotta Palamara, majd kiemelte a kollégák megdöbbenését is, mivel a jelöltek közül ő rendelkezett a legkevesebb szakmai felkészültséggel a fenti tisztség betöltésére. „Lo Voi nem volt az esélyesek között, de már értem, hogy mit jelent a hatalom” – idézi Palamara egy jóhiszemű kolléga spontán megjegyzését.
A fenti megjegyzés kellőképpen érzékelteti, hogy a kinevezés körül ideológiai és politikai nézetek domináltak.
